– Felteszem, vallásos családban nőtt fel. Mi vonzotta pontosan a teológiához?
– Ez valóban nem gyakori választás, különösen úgy, hogy nem születtem kifejezetten vallásosnak. A családom – ahogy, felteszem, számos magyar család is – alapvetően hitt a transzcendentálisban, de nem jártak templomba. Én sem tudtam, hogy miért kéne hinnem, és idővel nagyon szekuláris kérdéseim lettek. Ekkor számos egzisztencialista és liberális gondolkodó művét elolvastam Rousseau-tól Sartre-ig. Elvarázsolt Sziszüphosz legendája, hogy az élet minden értelem nélküli, hacsak nem adunk neki mi magunk értelmet.
Végül arra jutottam, hogy két lehetőség van: vagy semminek nincs értelme, vagy van Isten. Az utóbbit választottam.
Igazság szerint intuitív módon mindig sejtettem, hogy Isten létezik, de szükségem volt ennek intellektuális megértésére is.
A görög filozófia mint itiner
– Mennyire volt hasznos a görög filozófia tanulmányozása?
– Rendkívül. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy modern világunk a görög filozófián, a római jogon és a kereszténységen nyugszik. A görög filozófia ugyanakkor kevés a nyugati kultúra megértéséhez, a kereszténység ugyanis nélkülözhetetlen. Az ókorhoz visszanyúló felvilágosodás tette meg alaptétellé, hogy mindennek mértéke az ember. Mára látjuk, hogy az ember rossz mérték. A kanadai filozófus, Charles Taylor elmélete szerint Isten egyfajta luxus a mai világban, tehát megteremtette azt, de már nem játszik szerepet életünk alakításában. Szerintem ez pontosan olyan zsákutca, mint Sziszüphosz folyamatos szenvedése: az Isten nélküli világ előbb-utóbb az emberek kárára van. Nem kell jobb példa a totalitárius rendszereknél. De távolabbról kezdem. A kereszténység az egyén helyett a közösség érdekeit tartja szem előtt, csak a liberális alkotmányozás idején merül fel először az egyén mint mérőszám. Ez az évszázadok során a kizsigerelés lehetőségét adja, amire modern reakcióként születik meg a kommunizmus. Utóbbi természetesen még pusztítóbb és emberellenesebb, mint a mérgező individualizmus. Nincs más lehetőség tehát, mint visszatérni a keresztény gyökerekhez, ami ugyan messze nem tökéletes – ezen a Földön semmi nem az –, de mivel évezredekig igazgatta a nyugati világot, kipróbáltan működik.
– Ha a kereszténység működik, miért mégis ez a legüldözöttebb vallás?
– Társadalmunk emlékezetkiesésben szenved arról, hogyan hatotta át századokon keresztül a kereszténység egész kultúránkat. Ezért az értékrendszerért rengetegen harcoltak, akkor is, ha nem jártak folyamatosan templomba, mert tudták, ez egy olyan ideológia, amely nem tönkreteszi az embert, hanem családokat épít, biztos otthont ad a gyerekeinknek és fontosnak tartja a másik segítését. Ma destruktivizmust látunk magunk körül, nem kedveljük a kereszténység nyújtotta szabályrendszert. Otthon, a virginiai Alexandiában az ebédlőasztal felett lóg a magyar nagykövettől ajándékba kapott kép, amely egy magyar és egy amerikai cowboyt ábrázol. A magyar cowboy áll, az amerikairól sugárzik a lazaság. Szeretem ezt az analógiát, mert a tradíciók, a múlt újraalkotása nem káros, hanem sokkal inkább céllá kellene, hogy váljon.
A woke kultúra is vallás?
– Samuel P. Huntington politológus szerint a világ jövendő törésvonalainak egyike a vallás. Az újralkotott múlttal ez az ellentét még erősebb lehet?
– Nem értek teljesen egyet Huntington elemzésével, bár a következő tíz évben valóban látni fogunk vallási villongásokat, elég csak arra gondolni, hogy ma két és fél milliárd keresztény él a Földön, és 2050-re körülbelül hárommilliárdan leszünk, míg a muszlimok másfél milliárdan. Fontos lenne tudatosítani, hogy a vallások eltűnése liberális illúzió. Az emberi léthez ugyanis hozzátartozik, hogy hiszünk valamiben, a vallás ugyanolyan alapvető összetevője a mindennapoknak, mint a család vagy a nyelv. Émile Durkheim vallásszociológus beszél lényegi vallási tanokról, módszerekről, ami, ha változik is, a működő, funkcionális vallás megmarad.
Az emberek akkor is vallásosan viselkednek, ha nincsenek kidolgozott tételeik. Amit pedig Huntington nem vesz figyelembe, hogy ma létezik egy vallás, ami bár a közvélemény-kutatások szerint csak 10-15 százalék között mozog (ellenben a 85 százalék kereszténnyel), mégis rendkívül erős: a woke kultúra. Olyan piaci ereje van, amit a keresztény platformok nem birtokolnak.
A keresztények a saját megmaradásuk érdekében hajlandók engedményeket tenni például a melegházasság vagy a női papság kérdésében, mondván, hogy az egyháznak is haladnia kell a korral. Tehát, igen, konfliktusok várhatók.
– Kutatások szerint a Z generáció hosszú idő óta a legmagányosabb. Oka lehet ennek, hogy kevésbé divatos kereszténynek lenni?
– Mivel katolikus egyetemen tanítok, ezért a diákjaim között ez a probléma nem merül fel. Sokan közülük „gyorshajtó katolikusok”, vagyis mindennap misére mennek, közösen imádkoznak, rózsafüzért mondanak, minden héten gyónni járnak. Ez túlzásnak tűnhet, de fantasztikus közösségi életük van. A spektrum másik oldalán látom azokat, akik elvesztették a hitüket. A magány nagyon emberi dolog, és kutatások igazolják, hogy minél többet látogatja az ember a templomot, annál kevésbé van egyedül. Ezért is szomorú, hogy a kereszténységgel kapcsolatban ma sokan gondolják, hogy az vagy meghaladott, vagy alkalmazkodnia kellene a modern korhoz. Pedig látjuk, hogy nem a jelen, hanem a múlt a válasz.
Borítókép: Chad Clifford Pecknold-portré (Forrás: Facebook)
