A magyar tudományos és kulturális élet mindig is büszke volt a magyar nemzetiségű, vagy magyar származású Nobel-díjasokra. Közülük azonban Szent-Györgyi Albert az egyetlen, aki magyarországi tevékenysége idején kapta meg az előkelő tudományos elismerést 1937-ben. Szent-Györgyi ugyanis Klebelsberg Kunó, a két világháború közötti korszak legendás kultuszminisztere hívására tért vissza hazánkba, s lett a szegedi egyetem professzora. Nem véletlen, hogy Klebelsberg halála után, a róla szóló emlékkönyvben megjelent személyes hangvételű és megejtően őszinte emlékezésének a Gazdám emlékezete címet adta.
Szent-Györgyi nemcsak kivételes felkészültségű és nagy hatású, iskolateremtő tudós volt (aki a C-vitamin felfedezésével, a citromsavciklus leírásával, vagy éppen az izom- és rákkutatásban elért eredményeivel szerzett magának nemzetközi hírnevet), hanem aktív közéleti szereplő, sőt politikus is.
Ilyen ember volt Szent-Györgyi Albert
Szent-Györgyi Albert életrajzának kronologikus és teljességre törekvő áttekintése mellett éppen politikai szerepvállalása került a fókuszba Tasiné Csúcs Ildikó nemrég megjelent, Szent-Györgyi Albert, a tudós politikus című könyvében. Ebből a kötetből – amely számos szakirodalmi feldolgozás, Szent-Györgyi szakmai és közéleti írásai, valamint magyarországi és külföldi levéltári dokumentumok alapján készült – minden eddiginél teljesebb képet kaphatunk Nobel-díjas tudósunk életéről. Családi háttere, gyermekkora, első világháborús évei, politikai és diplomáciai szerepvállalása, magánélete, magyarországi, németországi, hollandiai, angliai és amerikai tevékenysége, s tudományos munkássága egyaránt bemutatása kerül a monográfiában, amelynek előnye, hogy a történet- és társadalomtudományi módszerek alkalmazása és nyelvezete mellett Szent-Györgyi élet- és orvostudományi eredményei is közérthető módon kerülnek leírásra benne.
Bár Szent-Györgyiről tudományos műveket és szépirodalmi szövegeket is egyaránt kiadtak az elmúlt évtizedekben, Ralph W. Moss – magyarul Szent-Györgyi Albert címmel húsz esztendeje megjelent, az Egyesült Államokban először 1988-ban publikált – műve óta Tasiné Csúcs Ildikó könyve a legjobb összefoglalás róla.
A szerző saját kutatásainak eredményeiként többek között tisztázásra kerülnek a kötet lapjain Szent-Györgyi második világháborús törökországi diplomáciai tapogatózásainak körülményei éppúgy, mint emigrációjának valós indítékai, de azt is megtudhatjuk belőle, hogy 1945 után szóba került – s ezt egy ideig talán még a szovjet megszállók is támogatták –, hogy ő legyen az újonnan létrejövő Magyar Köztársaság első elnöke.
A Nobel-díjas orvos tudománypolitikai és közéleti elképzéseit is részletesen megismerhetjük a könyvből.
1940-ben, a Szegeden akkor megalapított egyetem (hiszen a második bécsi döntésig ideiglenesen a Tisza-parti városban működő kolozsvári felsőoktatási intézmény akkor visszatérhetett erdélyi székhelyére) első rektoraként vezetői célkitűzéseinek lényegét abban jelölte meg, hogy az általa vezetett intézmény
a nagy magyar Alföld szellemi központja legyen.
