A szeptemberi iskolakezdés mindig megterhelő a háztartásoknak, ám az egyetemi tandíjak folyamatos emelkedésével a tandíj, a könyvek és a lakhatás, illetve az élet költségei komoly eladósodási válságot okozhatnak. Amerikában 1,75 billió dollárra becsülik a diákhitelek nagyságát, ami a 2030-as évekre hárombillióra nőhet. Az átlagtartozás közel 29 ezer dollár, a nők 47, a férfiak negyven százaléka érintett. A legtöbb eladósodott a színes bőrű közösségből kerül ki (ötven százalék), a fehérek esetén 44 százalékos az arány, a latino kisebbségnél csak 37.
Az amerikai hitelválság gyökerei 1957-re nyúlnak vissza, amikor a hidegháború legforróbb időszakában, a Szputnyik sikere nyomán a szövetségi kormányzat ráébredt, hogy az amerikai egyetemeken nincs elég mérnök- és tudományos szakember hallgató az űr- (és a fegyverkezési) versenyhez. Így 1958-tól diákkölcsönöket folyósított a kormányzat, 1965-től pedig a hallgató fizetésképtelensége esetén is törleszt.
Negyven évig működött a rendszer, azonban a 2008-as válság után a kölcsönösszegek jelentősen nőni kezdtek, mivel az oktatásra szánt támogatás csökkentését az egyetemek a tandíjak növelésével igyekeztek ellensúlyozni.
Harmincéves összehasonlításban a kilencvenes évek elejétől számítva mind az állami, mind a magánintézményeknél a duplájára emelkedett a tandíj (az állami egyetemeknél 4160 dollárról 10 740-re, a magánoknál 19 360 dollárról 38 070-re), exponenciális növekedéssel 2010-től.
Ma, ha egy diák az Ivy League egyik egyetemére szeretne bekerülni, akkor 50-55 ezer dollár tandíjra számíthat, a lakhatási költségekkel együtt ennek duplájára. Az állami egyetemek olcsóbbak, de diplomájuk értéke is jóval kisebb (a Kaliforniai Egyetemet kivéve). A költségek fedezésére az állami egyetemeken tanulók 55, míg a magánintézmények hallgatóinak 57 százaléka vesz fel többségében (92 százalék) állami hitelt.
Elengedhető-e a tartozás?
A hitelválság megoldásáról évek óta folyik a polémia a tengerentúlon, a legutóbbi elnökválasztás egyik fontos kérdése volt, hogy az adósság egy része elengedhető-e. Az ellenzők szerint nem, mivel a törlesztők tudják fizetni a részleteket, csak a luxuscikkeket nem engedhetik meg maguknak, így nem fair az amerikai adófizetőket terhelni a tartozások elengedésével. A másik tábor úgy véli, hogy az autó-, a családiház-vásárlás vagy az utazás a felnőtt élet része, ám ezektől megfosztja őket a hiteltörlesztés, illetve a gazdaság is elesik vásárlásaik gazdaságélénkítő hatásától.
