Valamivel több mint hetvenezer résztvevő, 2608 startup, 153 ország, 27 témakör, húsz színpad az idei Web Summit mérlege. Az eseményt összefoglaló sajtóanyag szuperlatívuszokban fogalmaz, minden évben rekorddöntést hangsúlyozva, idén például a nők számának szignifikáns növelését, akik a résztvevők 43, az előadók 38 százalékát, a startupok alapítóinak egyharmadát adták. Arról már kevésbé szól a fáma, hogy – hiába érkezik minden november elején, közepén egy városnyi ember Lisszabonba – az idén a résztvevők száma és az előadások minősége is elmaradt a korábbi évekhez képest megszokottól.

Veterán Web Summit-tudósítóként mindez meglepetést okozott. A 2010-es évek elején vettem először részt a konferencián, akkor még Dublinban, jóval szerényebb keretek között. Talán a második évben kaptunk először újságíróként ellátást, majd 2016-tól a lisszaboni helyszínen igazi terülj-terülj asztalkám várt – dicsérve a PR-csapat előrelátását. Utóbbival az idén sem volt gond, sőt minden korábbinál bőségesebb és a napszaknak megfelelő étkezést kaptunk. A PR-osok remélték, hogy a paraszimpatikus idegrendszer munkája okozta pilledtség ellensúlyozza a szervezés hibáit, elsősorban a megfelelő előadók hiányát.
Politikai nehézségek okoztak problémát az idei Web Summit lebonyolításában
Mondhatni fejétől bűzlött a hal, ugyanis mindössze két héttel az esemény előtt az alapító Paddy Cosgrave kénytelen volt lemondani, miután számos nagy techcég is visszamondta a szereplést az X-en tett kijelentései miatt, amikor éppen a Közel-Keleten tárgyalt a Hamász támadása idején.
Amikor Izrael elkezdte bombázni Gázát, Cosgrave kijelentette, hogy a háborús bűncselekmények akkor is háborús bűncselekmények, ha azokat a szövetségeseink követik el. Válaszul Izrael és több izraeli befektető is lemondta a részvételt, emellett visszalépett a Google, a Microsoft, az Intel, a Meta, az Amazon, a Siemens és olyan hírességek, mint Gillian Anderson.
Ez mélyütés egy konferenciának, amely olyan neveket állított már a közönség elé, mint Edward Snowden, Frances Haugen, Al Gore vagy Jean-Michel Jarre. A PR-katasztrófát látva Cosgrave lemondott, a Wikimedia korábbi feje, Katherine Maher ült a helyére, aki igyekezve menteni a menthetőt, az eseményen is a párbeszéd lehetőségét és a vélemények ütköztetésének fontosságát hangsúlyozta.