Valamivel több mint hetvenezer résztvevő, 2608 startup, 153 ország, 27 témakör, húsz színpad az idei Web Summit mérlege. Az eseményt összefoglaló sajtóanyag szuperlatívuszokban fogalmaz, minden évben rekorddöntést hangsúlyozva, idén például a nők számának szignifikáns növelését, akik a résztvevők 43, az előadók 38 százalékát, a startupok alapítóinak egyharmadát adták. Arról már kevésbé szól a fáma, hogy – hiába érkezik minden november elején, közepén egy városnyi ember Lisszabonba – az idén a résztvevők száma és az előadások minősége is elmaradt a korábbi évekhez képest megszokottól.
Veterán Web Summit-tudósítóként mindez meglepetést okozott. A 2010-es évek elején vettem először részt a konferencián, akkor még Dublinban, jóval szerényebb keretek között. Talán a második évben kaptunk először újságíróként ellátást, majd 2016-tól a lisszaboni helyszínen igazi terülj-terülj asztalkám várt – dicsérve a PR-csapat előrelátását. Utóbbival az idén sem volt gond, sőt minden korábbinál bőségesebb és a napszaknak megfelelő étkezést kaptunk. A PR-osok remélték, hogy a paraszimpatikus idegrendszer munkája okozta pilledtség ellensúlyozza a szervezés hibáit, elsősorban a megfelelő előadók hiányát.
Politikai nehézségek okoztak problémát az idei Web Summit lebonyolításában
Mondhatni fejétől bűzlött a hal, ugyanis mindössze két héttel az esemény előtt az alapító Paddy Cosgrave kénytelen volt lemondani, miután számos nagy techcég is visszamondta a szereplést az X-en tett kijelentései miatt, amikor éppen a Közel-Keleten tárgyalt a Hamász támadása idején.
Amikor Izrael elkezdte bombázni Gázát, Cosgrave kijelentette, hogy a háborús bűncselekmények akkor is háborús bűncselekmények, ha azokat a szövetségeseink követik el. Válaszul Izrael és több izraeli befektető is lemondta a részvételt, emellett visszalépett a Google, a Microsoft, az Intel, a Meta, az Amazon, a Siemens és olyan hírességek, mint Gillian Anderson.
Ez mélyütés egy konferenciának, amely olyan neveket állított már a közönség elé, mint Edward Snowden, Frances Haugen, Al Gore vagy Jean-Michel Jarre. A PR-katasztrófát látva Cosgrave lemondott, a Wikimedia korábbi feje, Katherine Maher ült a helyére, aki igyekezve menteni a menthetőt, az eseményen is a párbeszéd lehetőségét és a vélemények ütköztetésének fontosságát hangsúlyozta.
Arról azonban nem beszélt, hogy alig tudták összehalászni a kulcsmegszólalókat. A megnyitó legfontosabb vendége, a Wikipedia alapítója, Jimmy Wales például csak azért utazott Lisszabonba, mert Maher a konferencia előtt két nappal felhívta, hogy nincs emberük, ezért nagyon hálás lenne, ha régi barátja megszánná, és átrepülne Londonból – hallottam Walest, ahogy a történetet megosztja egy német újságíróval.
Szegény embert az ág is húzza, így a portugál politikai események miatt az egyébként rocksztárként ünnepelt elnök, Marcelo Rebelo de Sousa sem jött el. Helyette miniszterek tartottak unalmas beszédeket az ország gazdasági helyzetéről, ami a legritkább esetben izgatta az Altice Arena máskor őrjöngő tömegét. Most számos előadó kongó nézőtérrel nézett farkasszemet, rosszabb esetben a folyamatosan távozó emberekkel.
A megnyitó estéjén például egy kísérőrendezvény miatt késve érkeztem, amikor – látván a kiáramló tömeget – megkérdeztem a szembejövőket: „Máris vége?”. A válasz szerint a megnyitó még el sem kezdődött, pedig már két órája a stadionban ültek. Hasonló szervezetlenség az első napon is jellemző volt, a második napra javult a helyzet, a harmadik napon pedig olyan volt a Web Summit, mint amilyennek az elmúlt években megszokhattuk. Többen meg is állapítottuk, hogy valószínűleg az első két napon adtak volna elő a legnagyobb nevek, akiket mérsékelten sikerült pótolni, a harmadik nap viszont az eredeti program szerint zajlott.
A mesterséges intelligencia haszna és veszélye
A problémák ellenére számos hasznos információval gazdagodhattunk, főként a mesterséges intelligencia (MI) fejlesztési irányairól, jövőképéről és veszélyeiről. Meredith Whittaker, a titkosított kommunikációt lehetővé tévő Signal Foundation elnöke például bírálta a nagy techcégeket, hogy adatainkért mindenkit kiárusítanak, az MI pedig még több gyűjthető adatot kínál minden egyes felhasználóról. Jimmy Wales vagy az Alibaba elnöke, Kuo Csang (Kuo Zhang) viszont pozitív jövőképet festett. Wales egyelőre inkább játéknak tekinti például a nyelvi modelleket, amelyek komoly potenciállal bírnak.
Csang a kereskedelem megreformálását látja az MI-ben, amely lehetővé teszi, hogy ha például a reptéren meglátunk egy tetszetős bőröndöt valakinél, a mesterséges intelligencia azt rögtön, külön keresés nélkül megtalálja az interneten, és így azonnal meg is vásárolhatjuk. David Reger, a Neura Robotics vezetője szerint az MI emellett megkönnyíti mindennapi feladatainkat, például egy humanoid robot elmosogathat helyettünk, illetve a klímaváltozás lassításában és a fenntarthatóságban is hasznos lehet, mivel segíthet a fogyasztás optimalizálásában.
Utóbbi a közönségre kevéssé volt jellemző. Sokan szöktek ki az előadásokról, hogy a közel két kilométeren végigfutó komplexum mellett felállított padoknál fogyasszák el az elég borsos áron mért apró falatokat a nemzetközi konyha minden szegletéből. A fifikásabbak a Tejo partján táborozva hallgatták a folyó csendes hullámzását és napoztak a húsz fok feletti kellemes időben – bizonyítva, hogy Portugáliát nem véletlen hívják az Európiai Unió Kaliforniájának.
A startupok persze igyekeztek minél több befektetővel tárgyalni, ám gyakorta nem a hivatalos keretek között, sokkal inkább a város főterén, híres vásárcsarnokában vagy tetőtéri bárjaiban. Lisszabon éjszakai élete nyüzsgő, ám ilyenkor a városnyi kocka nyomán tömegekre kell számítani. Ha volt az embernek türelme végigállni a kígyózó sorokat, a Web Summit éjszakai eseményein az igazi portóit és a nevezetes zöld bort is kóstolhatta, amelyekkel sokkal könnyebb volt koccintani a jó üzletre, mint egyszerű kézfogással lezárni azt a hivatalos helyszínen.
Borítókép: Tömegek sorakoznak a bejutásra várva a Web Summit helysznén 2023 novemberében (Fotó: Patricia de Melo Moreira / AFP)
