Tárnok Balázs: Álmainkban Amerika visszainteget

December elején az RMDSZ politikusai, Kelemen Hunor pártelnök és ­Vincze Loránt EP-képviselő az Egyesült Államokban járt, hogy az erdélyi magyarság helyzetéről tájékoztassák az amerikai külpolitikai döntéshozókat és a kongresszus tag­jait, két héttel később pedig Fiala-­Butora János felvidéki jogász jelen sorok szerzőjével utazott ­Washingtonba, hogy előadást tartsanak a ­Freedom and Identity in Central Europe konferenciáján a határon túli magyarokat érő jogsértésekről. Valamint hogy a szlovákiai magyarság helyzetéről és a Benes-dekrétumok máig tartó alkalmazásáról információkkal szolgáljanak a Közép-Európa és kisebbségi jogok iránt érdeklődő amerikai külpolitikai véleményformálóknak és döntéshozóknak.

832565550 Fotó: Getty Images/Istvan Kadar

A kisebbségi kérdés nem feltétlen biztonságpolitika

A Kárpát-medencében a kisebbségi kérdés máshogy, jellemzően biztonságpolitikai kockázat nélkül jelenik meg, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne keresnivalónk Washingtonban, csupán máshogy kell keretezni az ügyeinket. Érdekeltté kell tenni az amerikai partnereinket a felvetett probléma megoldásában, arra kell választ adnunk, hogy miért fontos az adott probléma az Egyesült Államoknak, és miért érdeke Washingtonnak a számunkra is kedvező megoldás. A Benes-dekrétumok esetében etnikai alapon fosztják meg az embereket magántulajdonuktól, Erdélyben pedig a magyar egyházakat sújtó egyházi restitúció akadályozása a vallásszabadságot sérti. Ukrajna esetében arra kell választ adni, hogy miért van szükség a magyar anyanyelvi oktatásra. Ennek fontossága az amerikai alkotmányos rendszer kiemelt értékének tekinthető tulajdon- és vallás­szabadsággal szemben sokkal kevésbé egyértelmű az egyébként népek olvasztótégelyeként létező Amerikában, fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a jogos érdekeken alapuló ukrán nemzetépítési törekvés nem valósulhat meg az ezer éve jelenlévő nemzeti identitások eltiprásával, mert ez az egyébként legitim ukrán nemzetépítési szándékot hitelteleníti.

Bár Washingtonnak látszólag vannak problémái a nemzeti kisebbségi kérdés megértésével, a magyar kisebbségi érdekvédelmi szervezetek mégis komoly energiákat fektetnek abba, hogy tájékoztassák az amerikai külpolitikai döntéshozókat a határon túli magyarokat érő jogsértésekről. Ennek megértésében Lőrincz Csaba, a magyar nemzetpolitika egyik legfontosabb stratégájának csaknem harminc évvel ezelőtti gondolatai nyújtanak támpontot: „A nagyhatalmi politikai játszmában egy pöccintés is ökölcsapásként hathat Magyarországon, Romániában vagy Szlovákiában. S noha a nagy ütések irányát nem tudjuk befolyásolni, a pöccintések – mint elkövetőik szemében jelentéktelen aktusok – irányát esetleg igen.”

Jól irányzott pöccintések kellenek

A nemzeti kisebbségek védelme szószólóinak ezekre a jól irányzott pöccintésekre kell összpontosítani, mert egy ilyen Washingtonban Szlovákia és Románia esetében a kisebbségi kérdésben valóban ökölcsapásként hathat. Ahhoz azonban, hogy ezek a pöccintések megvalósulhassanak, elsősorban az kell, hogy meghallgassanak minket, jó kapcsolatokat tartsunk fenn a mindenkori amerikai külpolitikai döntéshozókkal, hiteles forrásként tekintsenek a jogvédőinkre, és ezzel párhuzamosan a „magyar ügyeket” se kompromittálják más politikai kérdések.

Bár lehetnek kétségeink azzal kapcsolatban, hogy végső soron az Egyesült Államok fog-e lépni a számunkra fontos kérdésekben, Amerika az egyetlen lehetőségünk a kisebbségi kérdésben. A nemzeti kisebbségek az erőpolitika viszonylatában szükségszerűen rajtavesztenek; ezt támasztják alá a történelmi és jelenkori tapasztalatok is. A kisebbségi érdekérvényesítést az emberi jogi diskurzusban kell megvalósítani, márpedig a szabadság és emberi jogok mindig Nyugat felől érkeznek. Bíznunk kell abban, hogy kitartó, hiteles és következetes munkával ez a törekvésünk sikerre vezet, és Amerika nem csak álmainkban integet vissza.

Borítókép: Széki néptáncos csizmák (Fotó: Getty Images)