Uralkodónak nevelték, korona nélkül is beteljesítette a sorsát

Nemrég jelent meg a Habsburg Ottó Alapítvány gondozásában a 99 év 99 kép – Fényképek Habsburg Ottó életéből című kötet. A kilenc nagyobb egységre osztott, négynyelvű, gazdagon illusztrált kötet apropóján Habsburg Ottó életét Ligeti Dávid történésszel, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársával közösen vázoljuk fel.

74939124 Fotó: Getty Images/Johannes Simon

Habsburg Ottó első meghatározó politikai lépése az Egyesült Államokhoz kapcsolódik. A Belgiumot a német invázió miatt elhagyó család 1940-ben az USA-ba költözött. A második világháború folyamán Ottó kapcsolatban állt vezető amerikai politikai körökkel, sőt 1944 őszén a kanadai Québecben maga Franklin Delano Roosevelt elnök is fogadta őt. Kijelenthető, hogy Washington számított a véleményére, különösen a Közép-Európát érintő kérdésekben. Ez azért kiemelten fontos tény, mert ekkoriban Amerikában több koncepcióban gondolkodtak Európa rendezése kapcsán. Merész tervektől sem rettentek vissza, az egyik szerint például kettévágták volna Németországot, és a délnémet részhez még Magyarországot is hozzácsatolták volna. Mindezek vonatkozásában Habsburg Ottó azt kérte, hogy ne ebbe az irányba gondolkozzanak, mert a döntés csak békétlenséghez vezetne. Roosevelt elfogadta ezt az érvelést. Habsburg Ottó tevékenységének köszönhetően feledésbe merültek ezek a tervek, és így abban is szerepet játszott, hogy a szétdarabolt Németország NSZK-ja is önálló és életképes terület maradjon.  

Az Európába visszatelepült Habsburg-család immár legidősebb sarja az Európai Uniót megalapozó döntések mellett is jelen volt.

Amikor már alakult a Montánunió, a kereszténydemokrata oldalt erősítette, Konrad Adenauer, Robert Schuman és Alcide de Gasperi mellett. E táborhoz csatlakoztak a még élő magyar legitimisták is. Kevésbé ismert tény, hogy Magyarországon az 1920-as, 30-as években a legitimista tábor komoly politikai erőt képviselt, ők voltak azok, akik a hagyományos királyság pártján álltak, és a koronaherceg nagykorúságától, 1930-tól elkezdték minden évben, november 20-án megszervezni az úgynevezett Ottó-vacsorákat. Ezek az összejövetelek Habsburg Ottó születésnapjára voltak időzítve, s az alkalmakra meghívták a politikai ellenfeleket is. (A hagyományt egyébként néhány éve Prőhle Gergely volt berlini magyar nagykövet, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója újraélesztette.)

Az 1950-es években Habsburg Ottó már vázolta az Európai Unió lényegét: 

a szövetség célja egy antikommunista európai tábor összeszervezése volt.

 A IV. Károlytól örökölt szociális alapú, kereszténydemokrata szemlélet meghatározta ezt az elképzelését is. A szociális-kereszténydemokrata gondolkodás a két világháború közötti Magyarországon egyébként a római katolikus egyházi elit tagjai közt is tovább élt, így például Mindszenty József is ezt képviselte. Habsburg Ottó később bekapcsolódott a Keresztényszociális Unió (CSU) égisze alatt a bajor politikába is, így lett több alkalommal európai parlamenti képviselő. Egy máig tisztázatlan híresztelés szerint a 70-es évek közepén Franco tábornok felkérte őt spanyol királynak. A Caudillo végül Ottó távoli rokonát, egy másik Bourbon herceget, János Károlyt tette meg az újjáalapított monarchia királyává. A magyar koronaherceg életének következő mérföldköve az 1989. évi Páneurópai Piknik volt, a hazánk és Ausztria közötti szögesdrót átvágása. Nem sokkal ezután Szűrös Mátyás megbízott köztársasági elnök levélben hívta meg őt is az alakuló, szabadon választott magyar parlamentbe. Ez a gesztus pontosan jelezte: bár a kommunizmus uralkodott több mint negyven évig Magyarországon, azért maradt valamennyi a királypárti hagyományból is. Habsburg Ottó ekkoriban már évente megfordult nálunk, a „Duna-medence szívében”.

2011-ben, 99 évesen halt meg, a bécsi Kapucinusok templomában temették el, a gyászmisét pedig a Stephansdomban tartották, számos közjogi méltóság jelenlétében. Bár a mai városképet meghatározó bécsi látványosságok 99 százalékban a Habsburg Birodalom idején születtek, ennek ellenére Magyarországon ma is erősebb a Habsburg-bázis, a történelmi hagyományok szerepe miatt, mint Ausztriában. Jellemző példája Habsburg Ottó gondolkodásának, hogy szerinte 

az államot lentről fölfelé és nem úgy, ahogy a bürokraták akarják, föntről lefelé kell felépíteni. Mindennek az alapja a család, utána jön a község vagy város, majd a kisebb közigazgatási egységek, a megyék, a tartományok, s csak később következnek az államok, majd végül Európa.

Habsburg Ottó a ma oly divatos „cselekedj lokálisan, gondolkodj globálisan” elv egyik legkiválóbb képviselője volt.

Borítókép: Habsburg Ottó (Fotó: Getty Images)