Meglepő módon a 90-es évek elején készített Az ifjú Indiana Jones kalandjai című televíziós sorozat egyik epizódjában is felbukkan a gyermek Habsburg Ottó karaktere – ez az amerikai széria ugyanis részben oktatási szándékkal készült, és mutatta be a XX. század elejének eseményeit, így a címszereplő valós történelmi személyekkel találkozik. Magyarországon pedig a mai napig létezik egyfajta nimbusza az utolsó osztrák császár és magyar király fiának, Habsburg Ottónak, ugyanakkor talán mégsem tudunk róla igazán sokat. Annyi talán közismert, hogy hosszú életet élt, s mindvégig következetesen ragaszkodott az apjától kapott örökséghez, római katolikus hitvallásához, a családi hagyományokhoz. Európa egyetlen nagy egységben való szemléléséhez. Hatesztendős koráig uralkodónak nevelték – Benczúr Gyula festőművész tervezte apja koronázására a koronahercegi ruháját – és bár végül sosem vált belőle császár és király, rendületlenül hitt abban, hogy a közösség fontosabb az egyénnél. Közvetlensége, nyitottsága hamar népszerűvé tette.
Mivel 1918 végén a Habsburgokat Ausztriában jogilag törvényen kívül helyezték, majd 1919 tavaszán de facto eltávolították az országból – s ez a döntés 1961-ig érvényben volt –, a családja sok éven át száműzetésben élt: először Svájc, majd Madeira szigete, később Spanyolország (Lequeitio, egy kis falu Észak-Spanyolországban) végül Belgium és az Egyesült Államok következett. Habsburg Ottó életszakaszairól érdemes tudni – ahogy Ligeti Dávid is elmondja –: ezek korszakfordulók is egyben. 1912 és 1922 között tartott az első szakasz, mely édesapja, IV. Károly halálával zárult; majd a második világháború kirobbanásáig, 1939-ig a következő időszak, ekkoriban doktorált Leuvenben. 1930 után édesanyja átadta „jogköreit” Ottónak, aki 1940-ig az európai politikában informálisan is nagy befolyással bírt az eseményekre, még akkor is, ha nem az első vonalban politizált. A nácizmust elutasította, Hitlerrel nem volt hajlandó találkozni.
