Az agyafúrt vagány vérbe fojtja Twist Olivért, és jól teszi

Jóval a horrorfilmek és disztópikus mozik sikere előtt a közönség az akasztásokban és a nyilvános műtétekben keresett borzongató szórakozást. Mindkettő gyakran látható a Disney+-on január óta nézhető Dickens-parafrázisban. Az agyafúrt vagány feketekomédiaként zsonglőrködik a Twist Olivér legfontosabb karaktereivel, szem előtt tartva, hogy a Z és az alfa generáció nem vevő a viktoriánus kor sötét oldalára, de színes és habos verzió­ban szívesen fogyasztja a társadalomkritikát.

Forrás: Disney+

A sorozat visszatérő eleme az ismétlés kényszere. Dickens a témát a Szép reményekben dolgozta ki legjobban, de a Twist Olivérben is előkerül. Az agyafúrt vagány pedig bizonyítja, hogy nem számít, Dawkins milyen messzire menekül múltja elől, mégis kénytelen azzá válni, akivé a zsebtolvajok korábbi feje nevelte. Ezt is jelzi, hogy Faginnel való kalandjai során előkerül cockney akcentusa, annak ellenére, hogy egyéb interakciói­ban kiművelt középosztálybeli módon beszél. Az igazsághoz tartozik, hogy David Thewlis sokkal pozitívabban mutatja be Fagint, aki így nem minden hájjal megkent gonosztevő, hanem hibái ellenére Jack Dawkins apafigurája.

A modern feldolgozások gyakori fogása, hogy az eredeti antihős karakterét azáltal teszik szerethetőbbé, hogy egy igazán egydimenziós rossz­fiút mutatnak mellette. Ez a sorozatban Gaines kapitány (Damon Herriman), akit kidolgozott dickensi karakterként elvakítanak ambíciói, így katona létére elbukik, mert csak bigott vágya vezérli, és nem veszi észre az orra előtt zajló eseményeket.

Bár az alaptémákra Dickens is büszke lenne, tény, hogy a tálalás valószínűleg kevéssé tetszene az írónak. A rendezés, a vágás ugyanis annyira gyors és akciódús, hogy a nézőnek lehetőleg ne tűnjön fel a történet bugyutasága. A jelmezek és a díszletek ragyogóan színesek, és körülbelül annyira viktoriánusok, mint amennyire a Bridgerton régenskori, ám ez Brodie-Sangster szerint kreatív döntés, mert így hozzák közel a mai Z és alfa generációhoz a korszakot. A pimaszságot a humoros forgatókönyv és a nők szerepe is hangsúlyozza, a sorozat sokkal jobban bánik a nőkkel, mint Dickens valaha is tette. Az agyafúrt vagány női karakterei önállók és tevékenyek, akik a XXI. század elvárásainak megfelelően rendre megmentik a férfi hősöket. Lady Belle Fox (Maia Mitchell) orvostudomány iránti szenvedélye és tehetsége például vetekszik Dawkins szakmai tudásával.

Csontig hatoló jenetek

Az orvosi jelenetek határozottan izgalmasak. A néző mintha egy 1850-es években játszódó A Grace klinikát nézne, amely véres és szó szerint csontig hatoló, de minden karcossága ellenére sem komor vagy igazán ijesztő. James McNamara viktoriánus orvoslást tanult, és minél pontosabban szerette volna bemutatni a legújabb felfedezéseket. Az itt-ott előforduló néhány évtizedes csúszás azonban megkérdőjelezi a teljes történelmi hűséget, különösen, ha a néző emlékszik, hogy A sebész például közel ötven évvel később játszódik, mégis ugyanúgy az altatás, a baktériumok, a fertőtlenítés vagy a császármetszés újdonsága körül forog.

Az agyafúrt vagány tehát szarkasztikus újragondolás, amely inkább tetszik Guy Ritchie Sherlock Holmes-rajongóinak, mint a BBC-szériák közönségének. Ám még ők is elismerik, hogy a jól megírt karakterekben és a sodró lendületű történetben bőven lenne annyi muníció, hogy a Hulu elkészítse a második évadot.

Borítókép: Jelenet a sorozatból (Forrás: Disney+)