– Ma demokráciában élünk, betartjuk a törvényeket. A huszadik század Magyarországán ugyanakkor sokan rákényszerültek, hogy válasszanak: embermentők, közönyösek vagy besúgók lesznek-e. Könyve, A túlélés stratégiái ezt vizsgálja saját kutatásai alapján. Mióta közelíti meg a tudomány a kisember szemszögéből a történelmet?
– Érdekes kérdés, hogy mit jelent a törvény betartása. Hargittai István idézi Teller Edétől, akiről életrajzot írt, ezt a történetet: Teller társaságában felmerült, attól jó ember-e valaki, hogy betartja a törvényeket. Márpedig könnyű arra a következtetésre jutni, hogy nem feltétlenül. Demokráciában igen, de egy olyan diktatúrában, mint amilyen a náci vagy a kommunista rendszer volt, épphogy a törvény betű szerinti betartása vezetett gyakran becstelenségekhez. A nyilas és a sztálinista rezsim is előírta a feljelentési kötelezettséget. Erényes tehát akkor leszek, ha ezt nem tartom be, mert nem akarok megfelelni egy illegitim hatalom embertelen elvárásának, amely arra épül: a jó kategóriába sorolt embereknek kötelességük a rosszba soroltak legyőzése, akár likvidálása. De visszatérve: kétféle társadalomtörténeti megközelítés létezik, az elkövetőcentrikus és az áldozatcentrikus – megpróbáltam a kettőt összehozni. Van olyan közeg, ahol a kettő össze is mosódik. Mi már elfelejtettük ezt a nagy jólétünkben, de a XX. századi magyar történelemben volt vagy húsz egybefüggő év, ami a túlélésről szólt. Később, a Kádár-rendszerben is áthagyományozódott családon belül például az, hogy vigyáznom kell, ki előtt szólalok meg, kinek mit mondok a telefonban. A történetírás továbbra sem feledkezett meg a felülrőli, politikatörténeti nézőpontról, de ma már nemcsak külföldön, hanem egy ideje itthon is áthelyezte a fókuszát arra, hogy lentről felfelé nézve közelítse meg a történelmet. Egyébként a két szint gyakran oda-vissza hat is egymásra. Hangsúlyozom, hogy a túlélést nem véletlenül választottam könyvem vezérfonalának. Hiszen olyan korszakról van szó, ahol a mindennapos dilemma az volt, hogyan érem meg a másnapot. Sokaknak az életben maradás, másoknak szabadságuk megőrzése, mindennapi életük normális mederben történő folytatása volt a tét. Az áldozatiságnak több fokozata létezett.
