Wild József kormánypárti képviselő nyílt levelet intéz október 27-én a fajvédők vezéréhez, Gömbös Gyulához, aki a városházi változások esetére fegyverhasználattal fenyegetőzött. Úgy fogalmaz az Egységes párti honatya: „Azok az események, amelyek ma a szemünk előtt lejátszódnak, sokban hasonlatosak a szerencsétlen 1918. esztendő eseményeihez. […] Az a fenyegetésed, hogy erőszakkal is kész vagy megakadályozni a liberális uralom visszatérését a fővárosi közigazgatásba, mint hirtelen fölcikázó villám világította meg előttünk a való helyzetet. Kijelentésed vagy blöff volt vagy akaratlan elszólás, amellyel túláradó temperamentumodat elárultad.” Wild szerint a fajvédők politikája negatív szerepet tölt be. „A fajvédő gondolat 1920 óta végtelen sokat ártott a magyar integritás gondolatának azokon az elszakított területeken, ahol a magyarok kisebbségben és a nemzetiségek túlnyomó többségben élnek.” Demagógiával vádolja Gömböséket. „Ilyen keserves időkben könnyű egy ellenzéki pártnak feltüzelni az uralkodó rendszer ellen az állami alkalmazottakat, akiknek száma Nagy-Magyarországnak is elegendő volna és akik elégedetlenek azzal a csekély fizetéssel, amelyet az elszegényedett államtól kapnak.” A kormánypárti honatya úgy látja, a fajvédők a honvédséget is be akarják hálózni. „Még azt is megkíséreltétek, hogy a politikát bevigyétek a hadsereg soraiba és megszerezzétek magatoknak a fiatalabb tisztek segítségét. A válságos idők kíméletlen és önző, a holnapot nem néző gazdasági alakulatai az antiszemita izgatások vitorláit hatalmasan megduzzasztották.” A Károlyi-féle puccshoz hasonlítja a szélsőjobboldaliak szervezkedését: „Károlyi Mihály is azt a reményt keltette egy komor sorsfordulónál, hogy egy csapással megvált bennünket minden bajtól. Sajnos, az ő blöffje sikerült és a nép lépre ment. Most ti próbálkoztok, hogy megismételjétek a játékot.”
Gömbös Gyula rá egy napra a nemzetgyűlésben Az Est tudósítása szerint visszautasítja a vádakat, és azt sejteti, hogy a kormány áll Wild József nyílt levele mögött. Szerinte „a magyar közélet szempontjából fontos, hogy ilyen levél mögött kik állanak, mint inspirálók. Csodálkozom azonban, hogy amikor a kormány körül valami baj van, mindig egy ilyen Offener Brief jelenik meg és a kormány számára legkellemetlenebb pártot támadják ilyenkor.” Követeli, hogy Wild a Ház előtt bizonyítsa a vádakat.
A Pesti Hírlap október 29-én közli: „Beavatott kormánypárti körökből arról értesültünk, hogy a puccs-szervezkedés már az elmúlt héten oly arányokat öltött, hogy több külföldi követség is tudomást szerzett róla. A Budapesten tartózkodó diplomáciai kar ebben az ügyben értekezletet is tartott Schioppa pápai nuncius részvételével. A diplomaták fölkérték a pápai nunciust, hogy a puccs-szervezkedés és az ezzel szorosan kapcsolatos államfő-változás előkészületei dolgában tegye meg a szükséges lépéseket, hogy az itt lévő külföldi képviseletek a nyert információk birtokában jelentést tehessenek kormányaiknak és tőlük további utasításokat kérjenek.”
A politikai vitának párbaj lesz a folytatása. Az Est október 31-én közli: „Alig a párbaj megkezdése után Gömbös Wildnek a mellére hosszú lapos vágást adott, a következő pillanatban azonban Wild József villámgyors egymásutánban két éles vágást mért Gömbös homlokára, egyet a jobb, egyet pedig a bal szeme fölé.” A vívóteremben zajló párviadalt vezető Hajós Kálmán megállítja a feleket, a helyszínen lévő orvosok ellátják a sebeket, akik megállapítják a harcképtelenséget. A segédek felszólítják a feleket, hogy béküljenek ki, ám erre nem hajlandók.
Gróf Tisza István volt miniszterelnöknek a Károlyi Mihály környezetéhez tartozó személyek által történt meggyilkolásának hatodik évfordulója alkalmából emlékülést tartanak. A Budapesti Hírlap november elsején lehozza Herczeg Ferenc beszédét, amelyben az író felteszi a kérdést: „Miféle forradalom volt az, amely Magyarországot megfosztotta Tisza Istvántól és cserébe nem adott semmi valóságot, csak egy csomó rég ismert jelszót?! Miféle forradalom volt az? Hiszen nem volt egy gondolata, egy tette, egy gesztusa, amely méltó lett volna az ezer év óta politizáló magyarság átlagos értelmi színvonalához. A nagy francia forradalomról hallottuk, hogy a magja igazság volt, igazság, melyet a pokol tüzébe mártottak. Az októberi forradalom a pokol tüzébe mártott hazugság volt.”
Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke arról beszél, hogy a békekötés módja kiirtotta Európából a jog és az igazság fogalmát és minden eddiginél kíméletlenebb elnyomást honosított meg, amelyben szaporodnak a Nietzsche-féle übermenschek torzalakjai. Szerinte ez a világ nem tűrhette Tisza Istvánt, „akinek egész lénye, benne az önzetlenség fanatizmusa és mártíriuma, tagadása volt mindannak, ami ma fennáll és hitvallása mindannak, amit ma lábbal tipornak.” Az Országos Tisza István Emlékbizottság delegációja ezután elzarándokol Gesztre, Tisza István sírjához.
Nyilvánosságra hozzák az első balatoni kongresszus határozatait – ad róla tájékoztatást a Budapesti Hírlap október 30-án. A Balaton Társaság elnöke, báró Wlassics Tibor által szervezett fórum döntést hozott arról, hogy a nemzetgyűléshez fordul egy új fürdőtörvény megalkotása érdekében. Kimondták továbbá, hogy a balatoni kormánybiztosságot a jövőben is szükségesnek tartják, „azzal a feltétellel, hogy a kormánybiztosságnak tényleges hatósági jogkör biztosíttassék és költségvetésileg megfelelő állandósított ellátmányban részesíttessék”. Határozatot hoztak a balatonvidéki szőlőművelés előmozdítására és a balatonfüredi kikötő mielőbbi létesítésére.
New Yorkból jelentik, hogy Károlyi Mihályné Andrássy Katinkát New Yorkba érkezve letartóztatják, majd szabadon engedik ― közli az október 30-i Budapesti Hírlap. Egy politikai bizottság ugyanis meghívta, ám egy nemzeti liga tiltakozott Amerikába való bebocsátása ellen. Indokolásuk szerint „a grófnét egész Európában mint Vörös Katalint ismerik és bolsevista izgatókkal, különösen Kun Bélával szoros összeköttetésben áll. Amerikában való tartózkodása tehát az ország nyugalmára és rendjére veszedelmet jelent”.
