Hova tűnnek ilyenkor az emberek, jó volna biztosan tudni – tűnődöm, miközben az alkonyatban szürkülő váci utcákat járom. Kisvárosnak mondják sokan Vácot, ebben lehet valami, este hét körül kiürülnek a belső részek is. Félhomályos cukrászdához érkezem, ide beszéltük meg a találkozót. Kinyílik az ajtó, barátságos, elegáns férfi fogad az ajtóban, ő az egyik tulajdonos: Rusvay Gábor. Odabent simogató meleg, sütemények, üdítők, minden, ami zárás után itt maradt. De mi nem vagyunk annyira édesszájúak, hogy erre tereljük a szót, más ügyben érkeztünk. Hősökről beszélgetünk majd hamarosan Rusvay úrral.
– Szóval, az apám története… Hol is kezdjük? – kérdezi Rusvay Gábor, majd tűnődve maga elé néz.
Rusvay Tiborról beszélgetünk tehát. Az 1956-os hősről, helyi tanáremberről, akit valaha mindenki ismert Vácon. Apám – mondja a fia – származása, családjának eredete több helyszínhez kötődik. A Rusvayak eredetileg jászok, de az 1922-ben Budapesten született Rusvay Tibor Kiskunfélegyházán járt gimnáziumba, majd Zomboron érettségizett, miután állatorvos édesapját ide helyezték. A háború Kecskemétig űzte a családot, a Bácskából menekülni kellett a jugoszláv partizánok elől. Rusvay Tibor az Eötvös Collegiumban tanult, közeli barátja volt a forradalom későbbi mártírja, Brusznyai Árpád. Amikor a nékoszosok átvették a kollégiumot, Keresztury Dezsőt tíz tanítványával együtt kirúgták, köztük Brusznyait és Rusvayt is. Az utóbbi aztán diplomát szerzett és doktorált a Pázmányon, nyelvtanárként dolgozott tovább. 1952-ben néhány kényszerű lakcímváltozás után a váci gimnáziumba került, egy évvel később megnősült. Rusvay egyébként franciául, szerb-horvátul, lengyelül, oroszul, németül, angolul és latinul is tudott, a Rákosi-korszakban fordítani legalább tudott a tanári munka mellett. „Négerként” egyébként a börtönévek után dolgozott, vagyis külső lektorként írt és segítette mások munkáját, így aztán osztozott a szerzői honoráriumon is, még ha a nevét nem is mindig tüntették fel.

1956. október 23-a Lengyelországban érte – folytatja Rusvay Gábor –, ahol a tudományos akadémia aspiránsaként tanult akkoriban. Kétségtelen, hogy erős nemzeti elkötelezettségéről többször tanúbizonyságot tett, egyszer például letépte a szovjet címeres magyar zászlót. Erről, valamint sok másról persze a budapesti Külügyminisztérium is értesült. Novemberben hazatért, felkereste későbbi vádlott-társait, röplapot tett ki a váci gimnáziumban. 1957-ben aztán őrizetbe vették a hatóságok. A vád alapja az volt, hogy fiatal társával, Hankiss Elemérrel együtt titokban tanácskozott a budapesti francia nagykövetség kultúrattaséjéval, nyilván a fegyveres felkelés folytatásáról vagy hasonló imperalista ármányról. Az államrendőrség persze pontosan tudhatta, hogy mi zajlott a találkozón, hiszen megfigyelték a kultúrattasét, a lakásán rendezett vacsorát lehallgatták, fotók készültek, így került tehát a látókörükbe Rusvay és Hankiss.