Az evangélikus parasztifjúsági mozgalmat irányító, Nagytarcsán népfőiskolát alapító fiatal lelkész nem akart a történelembe lépni – a történelem lépett az ő életébe, mégpedig 1944. március 19-én, Magyország német megszállása napján. Egyháza képviseletében hamarosan csatlakozott a Jó Pásztor bizottsághoz, amelyet a református egyház azért hozott létre, hogy a törvények által zsidónak minősített, protestáns vallású gyermekek mentését, gondozását irányítsák. Augusztusban Sztehlo megállapodott Friedrich Born svájci diplomatával, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi képviselőjével, hogy a vöröskereszt védelme alatt és anyagi-pénzügyi támogatásával menedékhelyeket alakítanak ki létre zsidónak minősített gyermekek és – ha szükséges – szüleik számára.
Október elejétől többnyire budai villákban, valamint pesti lakásokban gyermekotthonokat szervezett, rendezett be és irányított, és önzetlen munkatársaival ezeken a menedékhelyen bújtatta és ellátta az üldözött gyerekeket és családokat.
A Nemzetközi Vöröskereszt által a II. kerületi Fillér utcában, egy elmenekült német ember luxuslakásában biztosított irodából végezte Sztehlo embermentő munkáját, ahol az üldözött Szentmiklósi házaspár és Kramer Pál voltak a legközelebbi munkatársai, a titkárnője Madame Barrée, egy idős svájci francia hölgy, akit Born adott mellé, és aki aztán január végén kimentette az orosz fogságból a magyar lelkészt. Sztehlo és munkatársai szolgálatát Gyürk István, a Jó Pásztor gyermekotthonok gazdasági hivatalának hívő katolikus vezetője segítette, aki teljes odaadással, nagyszerű szervezőerővel és vaskézzel irányította kétezer ember élelmezését, ellátását. Mint Sztehlo írja, Gyürk még Budapest bekerítése előtt vidékről fél vagy egész disznókat szerzett be és osztott szét, és ezekből több száz család élt az ostrom ideje alatt. Az ostrom kezdete előtt mindegyik, már mintegy harminc gyermekotthon – pontosan kiszámított fejadag szerint – hat hétre való teljes élelmiszerkészletet kapott, nagyrészt konzerv formájában.
Amikor a harcok miatt már járművet nem lehetett kapni, összeszedte a szemetes- és szódáskocsikat, lovakat kért kölcsön a fővárostól, így el tudta szállíttatni az élelmiszert a menedékhelyekre. Valamennyi gyermekotthonban megünnepelték a karácsonyt: nemcsak jóllaktak a gyerekek, de játékokkal is megajándékozták őket. Ők is készítettek papírból kis betlehemeket, rajzokat, agyagfigurákat, így mindenki mindenkit megjándékozhatott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!