Nem akarta, sőt ellenezte
Ma már bizonyított történelmi tény, hogy nem Tisza volt a felelős a világháború kirobbantásáért, ellenkezőleg: éppen ő volt az, aki a szarajevói politikai gyilkosság után, a Monarchia legfőbb politikai és katonai vezetői közül magyar miniszterelnökként egyedül állva, egy hónapig hátráltatta a Szerbia elleni hadüzenetet, ami a világháború nyitánya lett.
Mégis sokan – főleg a baloldalon – őt tették felelőssé a háború kirobbantásáért és a vereségért, az ország széthullásáért, a társadalmi káoszért. Hasonló bűnbak lett, mint előtte Görgei Artúr (akinek a temetésén Tisza István miniszterelnök is részt vett), de a tábornokkal szemben ő az életével fizetett mindezért.
Ő jobban látta, mint bárki más, a Szent István birodalma ellen felvonuló szörnyű istenítéletet, és mivel neki az volt a rendeltetése, hogy végső leheletéig megvédje a védhetetlen pozíciót, Nagy-Magyarország romjai alá fog temetkezni. Ez adta meg egyéniségének tragikus alaptónusát
– írta róla mindhalálig hű barátja, Herczeg Ferenc. Bánó Attila ezt a tragikus hőst állítja az olvasó elé érdekes, olvasmányos könyvében. (Bánó Attila: Gróf Tisza István, a vértanú. Erdélyi Szalon Kiadó, 2024., 472 old.)
Borítókép: IV. Károly király, Zita királyné és gróf Tisza István miniszterelnök gyöngyösi látogatása az 1917. május 21-i tűzvész után két nappal. (Forrás: Fortepan / Bogyó Virág)
