A szocialisták felrúgják a megállapodást a kormánnyal

Olyan helyzetet teremtenek Rákosi Jenő számára, hogy kénytelen lemondani a Budapesti Hírlap főszerkesztői posztjáról. Miután a szocialisták nyilvánosságra hozzák a kormánnyal kötött 1921-es megállapodás részleteit, bebizonyosodik, hogy az egyezséget a baloldaliak szegték meg. Véget ér a taxisofőrök sztrájkja. Iszonyatos bűntényre derül mindeközben fény: Léderer Gusztáv csendőrfőhadnagy és felesége megölik Kodelka Ferenc hentest, majd feldarabolják.

Megdöbbenést kelt, hogy Rákosi Jenő, az általa alapított Budapesti Hírlap legendás főszerkesztője távozik az év elejétől a laptól. A hírt maga az érintett közli rövid írásban a január 6-i számban. Addigi helyettese, Csajthay Ferenc is méltatja a távozó lapvezér érdemeit, ám sok a kérdőjel. Az Est január 6-án aztán előáll a számkivetés háttérben meghúzódó indokaival, mivel 

talán még az utolsó óra után is sikerül elhárítani azt a morális katasztrófát, hogy a magyar újságírás fejedelme úgy távozzon az általa alapított Budapesti Hírlaptól, mint egy szabályszerű végelbánás alá vett Lear király.

László Fülöp festménye Rákosi Jenőről.  Forrás: Wikipédia

Utalnak rá, hogy a lap fölött álló bizottság van az események mögött, ám szerintük Rákosi Jenő sorsa közügy. „Senkit sem érdekel az úgynevezett »háborús felelősség« kérdése, egészen másodrendű, hogy miképp kezdődött, itt csak az a fontos, hogy nem végződhetik úgy, hogy a magyar közélet elveszítse Rákosi Jenőt, akiben óriási magyar integritás él.” Szerintük a főszerkesztő 

az utóbbi időben nem volt túlságosan elragadtatva a Budapesti Hírlaptól és félt, hogy a napilapoknak hallatlanul felpezsdült versenyében lemarad a lap, mely valamikor maga volt a közvélemény. Rákosi nem akarta megérni, hogy az ő életében bukjon meg a Budapesti Hírlap és ezért december közepén arra kérte a lap végrehajtó bizottságát, hogy engedje át neki a lap felelős szerkesztését. 

Megtagadják azonban ezt arra hivatkozva, hogy „már túl öreg, nem akarják egy ilyen munkakör terhét a vállára nyomni”. Az Est úgy látja: ez az argumentáció elhibázott, s felidézik a történteket. Az év elején Rákosi végül elfogadta, hogy fia, Rákosi Gyula legyen a felelős szerkesztő, ám a Beöthy László vezette szindikátus ezt a megoldást is elveti, s arra kéri a 83 éves írót, maradjon posztján, de fogadja el Lándor Tivadart felelős szerkesztőnek. Rákosi Jenő kijelenti: Lándort érdemes régi újságírónak tartja, ám nem tud vele együttműködni. Beöthy tudomásul veszi a főszerkesztő lemondását és kinevezi Lándort. Az Est konklúziója: „nem Rákosi Jenő csillaga hull le ezzel, hiszen az a lap talán jobban összeforrt Rákosi nevével és dicsőségével, mint a reformkorszak Pesti Hírlapja Kossuth Lajoséval.” 

Miután a szocialisták nyilvánosságra hozzák a kormánnyal kötött 1921. decemberi megállapodás részleteit, a 8 Órai Ujság január 6-i számában reagál a kabinet a vádakra, rámutatva: a baloldaliak szegték meg az egyezséget. Mint írják, „elsősorban maguk a szocialisták, de rajtuk kívül a szélső radikális polgáriak is azon az alapon támadták a kormányt, hogy a szocialistákkal egy kierőszakolt politikai paktumot kötött, s az abban foglalt megállapodásokat nem tartotta be.” Ismételten kiderült viszont, hogy 

a kormány semmiféle paktumot nem kötött, csupán a magyar munkásság vezetőivel kívánta felvenni a kapcsolatot a munkásságnak, mint minden társadalmi rétegnek is a nemzeti újjáépítés munkájába való bevonására.

A kabinet ugyanis megszüntette a politikai népgyűlésekre a tiltást, biztosította a szakszervezetek alapszabályszerű működését, ám szigorúan véve, hogy politikával ne foglalkozzanak. Megemlítik: azért kellett betiltani a Magyar Vasutast és a Földmunkások Lapját, mert előbbi „nem szakmozgalmi kérdésekkel foglalkozott, hanem pártpolitikát űzött”, utóbbi „a legféktelenebb demagógia eszköze volt” és bolsevista kitörésekre bujtogatta a földmunkásokat. A kormány továbbá az internálótábort föloszlatta, az amnesztiarendeletet kibocsátotta, így „legutóbb egész sora a súlyosan elítélt bűntetteseknek nyert kegyelmet”. Ezzel szemben a szociáldemokraták az általuk vállaltakat nem teljesítették, „mint azt maguk is dicsekvően beismerik”. Felidézik, hogy bár kötelezettséget vállaltak rá, „az emigránsokkal való összeköttetést nem szüntették meg, még kevésbé vették fel tehát ellenük a küzdelmet külföldön. Ellenkezőleg, csaknem valamennyi népgyűlésen éltették és magasztalták Károlyi Mihályt és az emigráció vezéreit.”

Ezen kívül a külföldi kölcsön ügyében mindent elkövettek kinti kapcsolataik révén, hogy Londonban a jegyzése elé akadályokat gördítsenek, s az októberi forradalom exponenseivel együttműködtek. 

Megszűnt az autótaxi-sofőrök sztrájkja ― közli a megnyugtató hírt a Pesti Hírlap január 8-án. Úgy írnak: 

Az ünnepen az autótaxi-sofőrök sztrájkja változatlanul tovább tartott és a vállalat igazgatóságának álláspontja egyre jobban gyöngült. A hatóságok visszavonták azt a rendelkezésüket, amely a bérfuvarozók kocsijait a pályaudvarokra szorította és a közterekről kitiltotta és erre a Bérfuvarozók Ipartársulata is másított elhatározásán és újból megkezdte a fuvarozást. 

A lap a háttérben zajló taxis konkurenciaharcról tesz említést. „Rá kell mutatnunk az eddig üldözött Bérautó-fuvarozók Ipartársulatának a főváros tanácsához intézett beadványára, mely azzal vág elébe a monopóliumot élvező Marta (Magyar Automobil Rt. Arad ― a szerző) árdrágításának, hogy hajlandó a mai árnál 25 százalékkal olcsóbban a közönség gyors és modern szállítását elvállalni. Ily körülmények között nem is szabad a tanácsnak érdemlegesen tárgyalni a tarifaemelési kérelmet.” Prognosztizálják a fővárosi kormánybiztos várható hozzáállását. „A kormánybiztoshoz közelálló helyen kizártnak tartják, hogy dr. Ripka Ferenc, aki visszariad minden hatósági drágítástól, a Marta drágítási kísérleteit vissza ne utasítsa. Ezúttal az autótaxi-vállalatnak nem fog sikerülni a viteldíj emelése, mert szembe találkozik a kormánybiztos legerélyesebb ellenzésével.” 

Iszonyatos bűntényre derül fény Budapesten: egy hentest egy házaspár előre eltervezetten meggyilkol és holtteste darabjait megpróbálja eltüntetni.

Léderer Gusztáv, Kodelka Ferenc és Léderer Gusztávné. Forrás: Wikipédia 

Az Est január 11-én úgy számol be erről: „A főkapitányság bűnügyi osztálya tegnap este óta valóságos megelevenedett hangyabolyként dolgozott, hogy világosságot derítsen arra a borzalmas gyilkosságra, amelyet Léderer Gusztáv csendőrfőhadnagy valószínűleg feleségével együtt követett el Tölgyfa utcai lakásukon. Kodelka Ferenc kolbászárugyárost úgyszólván külföldi mintára feldarabolták, egyes testrészeit bedobták a Dunába, a többit pedig lakásuk padlásán rejtették el.”

Borítókép: Magyar taxisok és autóik 1931-ben. (Forrás: Fortepan / Erky-Nagy Tibor)