– Már az is sztereotípia, hogy egy nőnek kedvesnek kell lennie. Miért, egy férfinak nem kell? Ott kevésbé fontos? – reagál nevetve Mihalik Zsuzsa, az All You Can Move cég ügyvezetője arra a tanulmányra, amely szerint azért nem szeretnek az emberek női vezetőkkel együtt dolgozni, mert kevésbé kedvesek. A Journal of Organizational Behavior and Human Decision Processes című szervezetszociológiai folyóiratban megjelent írás szerint hiába halad a világ, a nőket érintő sztereotípiák mégsem koptak ki.
A kutatásban azt is megállapították: az életkor előrehaladtával a férfiak és a nők is egyre hatékonyabbak a munkájukban, a „gyengébbik nemmel” ugyanakkor nem szívesen dolgoznak együtt. A megkérdezettek mindezt azzal indokolták, a középkorú nők kevésbé szívélyesek, ez a szigor pedig negatívan befolyásolja az előrelépésüket, sok nőnek emiatt rekedhet meg a karrierje. Számszerűsítve: a nőknek 14 százalékkal kevesebb esélyük van arra, hogy kinevezzék őket egy magasabb pozícióra, annak ellenére, hogy jobban teljesítenek és lojálisabbak a céghez.
Jennifer Chatman, a tanulmány egyik társszerzője szerint minden probléma a sztereotípiákra vezethető vissza, egy állásinterjún pedig sokkal nehezebb dolguk van a nőknek, mert egyszerre várják el tőlük a magabiztos vezetői attitűdöt és az érzelmes, melegszívű nőt.
Vezetőnek születni kell
De vajon mi a véleményük minderről azoknak a nőknek, akik a főnöki székben ülnek? Érte-e őkek hátrány a nemük miatt, nehezebben kapaszkodtak-e fel a ranglétrán? Valóban szigorúbbak és kevésbé kedvesek-e? – Amikor egyetemistaként idegenvezetőként dolgoztam, az első napon kiborulva, sírva mentem haza, mert kikészített a sofőr, zrikáltak az utasok, pedig egyébként nagyon szerettem a munkám. Ekkor kerültem először válaszút elé: vagy beleviszem az érzelmeimet a munkába és mindig kiborulok, vagy pedig feladatként tekintek rá – idézi fel Mihalik Zsuzsa, aki azóta megtanulta, minek adhat helyet az irodában, és mi az, amit otthon kell hagynia. – Bizonyos dolgokat, érzéseket, amelyeket egyébként nőként felvennék a munkán kívül, azt a munkámban, vezetőként megtanultam ajtón kívül hagyni. Szerintem óriási hiba, ha egy vezető nem sorjázza le magáról a személyes érzéseit, hiszen nem róla kell szólnia a napnak, hanem arról: felelősséget vállal a munkatársaiért– fejti ki, hozzátéve:
menedzser bárki lehet, de meggyőződésem, hogy vezetőnek születni kell. Olyan tulajdonságainak kell lenniük, amelyek nem tanulhatók, nem szocializálhatók, hiszen nem mindenkinek komfortos a döntéshozatal és az azzal járó felelősség, sokszor konfliktusokat is föl kell vállalni, és határozottan, magabiztosan kell vezetni a hajót. Ettől magányos a vezetői lét.
