Az ománi hadsereg fennhatósága alá tartozó zenekarnak is készített már hangszereket a magyar mester + galéria

Kőrösi Ferenc gödi műhelyében jártunk.

Kőrösi Ferenc hangszerkészítő mester gödi műhelyében Fotó: Csudai Sándor

Dunakeszin él, de már több mint húsz éve Gödön készít csellókat Kőrösi Ferenc, akinek műhelye valódi időutazást jelez. A csellókészítő mester ugyanolyan tisztelettel beszél a fáról és a munkafolyamatokról, mint arról a Frirsz-díjról, amit nemrég neki ítélt oda a szakma. Készített már hangszert Spanyolországba és Ománba is, de ami még fontosabb: érződik, hogy minden egyes hangszerbe beleteszi a lelkét.

Kőrösi Ferenc hangszerkészítő mester munka közben. Fotó: Csudai Sándor

A hazai hangszerkészítő szakma magas színvonalú

Elvarázsolt, erdei hangulatot áraszt az a gödi ház, amelynek egyik ajtaja Kőrösi Ferenc műhelyébe vezet, míg egy másik helyiségben Etzler Bernd vonókészítő mester műhelyét találjuk. – Régi barátság a miénk, ezért döntöttünk úgy, hogy közös házban dolgozunk. Több mint húsz éve itt készülnek a hangszerek. Én vagyok az a hegedűkészítő, aki egyáltalán nem készít hegedűket, csupán csellókat – mondja mosolyogva Kőrösi Ferenc.

Mint megtudjuk, a családjában nem, de a baráti körében volt egy fiatalember, aki hegedűket készített. Ő hozta meg a kedvét ehhez a mesterséghez. 

– Akkoriban több barátomhoz hasonlóan én is gitároztam és igyekeztünk saját magunk átalakítani, javítgatni a gitárokat. Tulajdonképpen ez vezetett a hangszerkészítéshez – emlékszik vissza a mester, akinek a Zeneakadémia vonóshangszer-javító műhelyében Lakatos Ferenc volt a mestere. Elmondása szerint nemcsak kiváló szakember volt és egyedülálló módon gondolkodott a hangszerek javításáról, karbantartásáról, megőrzéséről, hanem egy karizmatikus figura is. – Beszippantott mindaz, amit ő képviselt – teszi hozzá.

Hangszerek és eszközök a műhelyben. Fotó: Csudai Sándor

Körülnézve a műhelyben, különféle hangszerek és szerszámok sorakoznak az asztalon, ropog a tűz a kályhában és mindent beleng a fa illata. Egyszerre idilli és nosztalgikus az egész. Közben arról beszélgetünk, hogy a hegedű- és a csellókészítés mit sem változott az elmúlt kétszázötven évben. – Ugyanazokból az anyagokból, ugyanazokkal a technológiákkal és szerszámokkal készül most is egy mesterhangszer, mint Stradivarius korában – lép a munkaasztal felé a mester, majd a kezébe vesz egy parányi gyalut és máris munkához lát a legnagyobb alázattal. Miközben a faforgácsok a földre hullanak, beavat a hangszerkészítés rejtelmeibe. Először a kivágott faanyagot összeragasztják, majd kifaragják, kidomborítják a tetőt és a hátat is. A hangszer tetejétől függ leginkább a hangzás, ezért ennek a farésznek nagyon szigorúan meghatározott szálirányának és minőségének kell lennie. A vékonyra kimunkált léceket, kávákat gőzzel hajlítják meg, így készül a hangszer oldala. Ezután kerül rá az a rész, amelyen a húrok találhatók (a nyak, a csiga és a fogólap, utóbbinak az alapanyaga ébenfa), majd a lakkozás következik, amivel folyamatosan kísérleteznek.

Nem készen, a boltban vásárolják a lakkot, hanem legtöbben saját maguk főzik különféle nyersanyagokból: borostyánból, lenolajból, fenyőgyantából és egyéb egzotikus gyantákból. Minden mester próbálja a saját receptjét kikeverni. A pác több rétegben kerül rá a hangszerre, de színtelen, alapozó lakkot is használnak, ami megvédi a fát a kártevőktől.

Kőrösi Ferenc a hangszerkészítés rejtelmeiről is mesélt. Fotó: Csudai Sándor

Ha már ilyen mélységig szóba kerül a lakkozás, megemlítjük, hogy Nagyváry József, a texasi A&M Egyetem nyugalmazott biokémia professzora több mint negyven évvel ezelőtt a világon elsőként bizonyította be, hogy a Stradivari-hegedűk lenyűgöző hangzásának egyik oka, a mesteri kivitelezésen túl, hogy a híres hegedűkészítők vegyszerekkel kezelték hangszereik faanyagát a korabeli élősdi fertőzések ellen. Egy kutatás során pedig néhány éve sikerült azonosítani a faanyag kezelésére használt kemikáliák nagy részét. Kiderült, hogy a hangszerek faanyagát bórax, cink, réz, timsó és mészvíz elegyével kezelték. Kőrösi Ferenc véleménye szerint minden mester kísérletezik a bevonatokkal, de nem hiszi, hogy a lakktól szólnak olyan csodálatosan a Stradivari-hegedűk. Ahogy ezt kimondja, megpillantunk az asztalán egy olyan hangszert, amin még nincs lakk. Ennek az az oka, hogy a megrendelő lakkozás előtt szeretné kipróbálni, hogyan szól a hangszer. – Érdekes tapasztalat lesz neki, hiszen másként szól lakkozás előtt és után – magyarázza a mester, aki egyszerre több hangszeren dolgozik, javítja is őket, ám azt még soha nem számolta össze, hány munkaóra alatt készít el egy csellót. De azt megtudjuk, hogy leggyakrabban a húrok használódnak el, emellett a fogólap, a húrláb is gyakran felújításra szorul, illetve a használatból adódó kisebb kopások, sérülések, repedések javítását is ellátja. A vonós hangszerek intenzíven kézben tartott használati tárgynak számítanak. Egy komolyabb mesterhangszer pedig műtárgyi értékkel is bír.

Az is a feladatunk, hogy úgy javítsuk meg a hangszereket, hogy az eredeti állapotukat, kinézetüket helyreállítsuk, megóvjuk és az utánunk következőknek is javíthatók maradjanak

– jegyzi meg.

Miközben a mestert hallgatjuk, a műhely egyik szegletében észreveszünk egy különleges formájú szobrot, a Frirsz-díjat, amelyet 2024 őszén a tizenharmadik Wine & Violin hegedű- és vonókészítők szalonján vett át Kőrösi Ferenc. A Lahos Melody újvidéki születésű szobrász által készített elismerést a Wine & Violin kiállító közössége és a mester tanítványai ítélték oda. – Megtisztelve éreztem magam, hogy megkaptam ezt a díjat, amit a Frirsz családról neveztek el. 

Az én mesterem, Lakatos Ferenc Frirsz Miksától, a család középső generációjának tagjától tanult. Többgenerációs hangszerkészítő családról van tehát szó, akinek a legfiatalabb tagja az Amerikai Egyesült Államokban él, volt szerencsém találkozni és beszélgetni vele. Meg is lepődött azon, hogy Magyarországon a hangszerkészítő mesterek milyen jó közösséget alkotnak.

Készülnek a mesterhangszerek. Fotó: Csudai Sándor

Kint a verseny egészen máshogy működik, mint idehaza, ott elképzelhetetlen a mesterek közötti jó kapcsolat, közös programok, egymás inspirálása – meséli a mester, aki többnyire megrendelésre dolgozik. Mint kifejti, sokan konkrét elképzeléssel érkeznek hozzá a hangszer méretével, hangzásával kapcsolatban, amit figyelembe kell venni, ahogyan azt is, hogy zenekarban vagy szólistaként használja az elkészült hangszert a művész.

Előfordult már az is, hogy valaki azt kérte, készítse el a jól bevált hangszerének a másolatát, hogy a munkahelye és az otthona között ne kelljen folyton szállítania. Emellett külföldre, köztük Ománba (a hadsereg fennhatósága alá tartozó zenekarnak), Spanyolországba és Ausztriába is készített már hangszereket.

 – A gyakorlat azt mutatja, hogy minden zenészben él az igény egy jó hangszer után egy kicsit még jobbra, amihez sok esetben a már meglévő hangszert igyekszünk „tuningolni”, kihozni belőle a lehető legjobbat, akár a húrok változtatásával, akár egyéb beállításokkal – avat be.

A magyar hangszerkészítés többnyire az olasz iskolán alapszik. Azok a mesterek, akiktől Kőrösi Ferenc tanult, a nagy generáció utolsó tagjai voltak. És sokan külföldön sajátították el a hangszerkészítés mesterségét. A hazai hangszerkészítő szakma magas színvonalú, ezt igazolják vissza a magyar és a nemzetközi versenyek díjai is. Ám a piacon jelen vannak a középszerű kínai hangszerek is, amelyekkel kapcsolatban kettősség van a csellókészítő mesterben.

Egyrészt az olcsóságukkal nyilván nem tesznek jót a mesterhangszer-készítés piacának, másrészt viszont sokan, akik nem engedhetnek meg maguknak egy drágább mesterhangszert, így juthatnak elfogadható hangszerhez

– magyarázza, hozzátéve, hogy a magyar hangszerkészítés az aranykorát éli, magas színvonalat értünk el, és bízik benne, hogy ez a fejlődés a komolyzene iránti érdeklődés tekintetében is ugyanilyen töretlen. Szerinte a nagyobb elmélyülést igénylő komolyzenei élményekre is szükségünk van.

Félévszázada a zenében

Kőrösi Ferenc 1975-ben kezdte hegedűkészítő tanulmányait a Zeneakadémia vonóshangszer-javító műhelyében, mestere Lakatos Ferenc volt. Mestervizsgát 1983-ban tett, majd két évvel később alkalmazást nyert a Bécsi Filharmonikusok hangszerészénél, Otmar Langnál. Ezt követően ismét a zeneakadémiai műhelyben dolgozott annak megszűnéséig. Önálló műhelyét 1993-ban nyitotta meg Budapesten, a Váci utcában. Nála tanult Etzler Bernd, aki ma vonókészítő mesterként dolgozik és Németh László is. A Budapesti Kézműves Kamara mestervizsga-bizottsága tagjává választotta 2000-ben, a Magyar Hangszerész-szövetség ezüstkoszorús mester címmel tüntette ki, 2024-ben pedig ötvenéves kimagasló szakmai munkásságáért megkapta a Frirsz-díjat.