A magyar jazzénekesnő adja a hangját a Cserháti Zsuzsa-filmhez

– Az egyik legmagasabb színvonalú jazz van Magyarországon az európai országok között – vallja Szőke Nikoletta. A Máté Péter-díjas magyar jazzénekesnővel a Szakcsi Jazz All Stars című koncert apropóján beszélgettünk, amit március 1-jén rendeznek meg a MOMKultban. Emellett szóba került a generációk közti együttműködés és az is, hogy mostanában mi köti le művészileg és lelkileg.

Szőke Nikoletta jazzénekesnő Fotó: Sevenpix/Oláh Tzumo Árpád

Szőke Nikoletta jazzénekesnő és Bereczki Zoltán énekes az egyik koncerten. Fotó: Kiss Kriszti

Jellemző, hogy a melankólia, a sírva vigadunk alapvetően ott van a magyar zenészek játékában. Ilyen szempontból talán én kakukktojás vagyok, mert alapvetően örömet és vidámságot szeretnék közvetíteni, és előszeretettel építek be a zenémbe a könnyebb műfajokból is elemeket, mint a latin vagy a roma zene, vagy az R&B elemei. Engem ez az életszeretet, szenvedéllyel teli létezés tart elememben. Ha karakteres jazzről beszélünk, meg kell említeni azokat, akik népies elemekkel vegyítik a jazzt, illetve a roma jazz-zenészeket, valamint Bartók zenei örökségét is, ami szintén jellemző nálunk. Mindenképpen egyedi világ rajzolódik ki tehát, ha a magyar jazzről beszélünk.
– Huszonhárom éve van a pályán, azóta sok mindent megtapasztalt és elért. Az egyesületben hogyan látja a saját szerepét, és emellett milyen egyéb zenei projektekben vesz részt?
– Nagyon megtisztelő, hogy egyedüli nőként mindannyian bizalmat szavaztak nekem és elnökségi tagnak választottak. Örülök, hogy aktívan tudok tenni a közös sikerekért, és bízom benne hogy több művésznő is csatlakozik majd hozzánk. Ami a saját pályámat illeti, most sokat koncertezem a Sárik Péter trióval, akikkel tavaly év végén vettük fel az első közös lemezünket, egy angol nyelvű Jazzkívánságműsor lemezt. Bereczki Zoltánnal szintén tavaly adtunk ki egy duettet. Saját zenekarommal tavaly három dalt jelentettem meg, és az a célom, hogy idén több magyar nyelvű, saját szerzeményt adjunk ki.

Közben dolgozom a Cserháti Zsuzsa életéről szóló filmen. Én adom a főszereplő hangját, énekhangját és szinkronhangját is. Ez a munka most lelkileg, művészileg nagyon leköt, egy betétdalt is írtam a filmbe.

– Úgy tudom, hogy sokszor kísérletezik, szeret új dolgokat kipróbálni a zenében. Szakcsi Lakatos Béla munkássága és más magyar vagy külföldi művész szokta inspirálni?
– Konkrét művész a pályám kezdeti időszakában inspirált, manapság inkább a zenei műfajok inspirálnak. Volt egy időszak, amikor sok török popzenét hallgattam, később a koreai zenék szippantottak be, nagyon tetszett a zenei világuk, az ázsiai énekkultúra. Mostanában, mióta saját dalokat szerzek, kialakult a saját egyéniségem, inkább a zenei világok fognak meg.

A jazzénekesnőt manapság a zenei műfajok inspirálják. Fotó: Pannon Filharmonikusok

– Hogy születnek a saját dalok?

Érzelmi alapon működöm és ezért nálam viszonylag gyorsan születnek meg a dalok.

Van amikor a dal és a szöveg együtt születik, és van úgy is, hogy a dal van meg először. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy mondat, egy gondolat megszületik: valami hat rám, amit látok vagy átélek, és akkor előbújnak a dallamok.
– Zenészcsaládból származik, és férje, Barcza Horváth József is zenész, bőgős. Hogyan öröklődik tovább a családjukban a zene szeretete, egykor pályakezdőként és most anyaként mi ezzel kapcsolatban a meglátása?
– Két gyermekünk van, lányunk tizenhat éves lesz, a fiunk pedig tizennégy múlt. Bianka fuvolázott, de később abbahagyta. Most pszichiáternek készül, nagyon okos és leköti a tanulás. Milánnál nincs is kérdés, klasszikus gitárt tanul hatodik éve és konzervatóriumba készül. Fontos volt, hogy mindkét gyerekünk tanuljon zenét, de nem tereltük tudatosan erre a pályára egyiküket sem, inkább féltettük őket, ahogy egykor engem is féltettek a szüleim. A családomban nem volt olyan nő, aki ezt a pályát választotta volna előttem, hiszen ez az életforma nehezen fér meg a hagyományos női szerepekkel. Elég férfias szakma, sok utazás, távollét, ami sokszor fizikailag és lelkileg is megterhelő. Ez az a pálya, amit csak akkor érdemes csinálni, ha erős elhivatottság, szenvedély van az emberben.