A magyar jazzénekesnő adja a hangját a Cserháti Zsuzsa-filmhez

– Az egyik legmagasabb színvonalú jazz van Magyarországon az európai országok között – vallja Szőke Nikoletta. A Máté Péter-díjas magyar jazzénekesnővel a Szakcsi Jazz All Stars című koncert apropóján beszélgettünk, amit március 1-jén rendeznek meg a MOMKultban. Emellett szóba került a generációk közti együttműködés és az is, hogy mostanában mi köti le művészileg és lelkileg.

Szőke Nikoletta jazzénekesnő Fotó: Sevenpix/Oláh Tzumo Árpád

– Korábban egy interjúban úgy fogalmazott: „Szeretek úgy felmenni a színpadra, hogy most aztán mindent beleadunk, «lebontjuk» a házat, és szeretek úgy lejönni a műsor végeztével, hogy ez meg is történt.” A Szakcsi Jazz All Stars című koncerten többedmagával lép színpadra. Most mire számíthat a közönség?

Szőke Nikoletta szerint az egyik legmagasabb színvonalú jazz van Magyarországon az európai országok között. Fotó: Bolfert Richárd

A magyar jazz egyedi

– Ezen az estén különböző formációkkal áll színpadra a több mint húsz művész, mindannyian tíz perc játékidőt kapunk. Ezúttal a többiek produkciójával fogok hangolódni. Bár nehezebb hangulatba kerülni és megteremteni, átadni a katarzist pár szám alatt, mint egy teljes koncerten, de mindent meg fogok tenni érte. Ifjabb Szakcsi Lakatos Béla, Egri János, Peczek Lakatos András lesznek a zenésztársaim, és Szakcsi Lakatos Béla bácsi egyik szerzeményét fogom énekelni, az Amikor melletted vagyok című dalt. Ezt egyszer már játszottuk az ifjabb Szakcsival duóban, most zenekarral egy érzéki boleró változatban fogom énekelni.
– Az esten bemutatkozik a jazz-zenészek középgenerációja és a „nagy öregek” is. Mit gondol a generációk közti együttműködésről? Jellemző ez a magyar jazzéletre?
– Szerintem jellemző a generációk közötti átjárás, együttműködés, a jazzben különösen. Az idősekre, tapasztalt művészekre mindig tisztelettel kell néznünk. Ők hozták be az országba ezt a műfajt, teremtették meg a magyar jazzt és nevelték ki a jazz hazai közönségét. Amikor elkezdték a pályájukat, még tiltva volt ez a műfaj. Nekünk már nem kellett ezeket a harcokat megvívnunk, mert ők ezt megtették.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a fiatalok friss és új lendületet hoznak a mi zenénkbe is. Ahhoz hogy aktuálisak tudjunk lenni – ami a jazznek az egyik legfontosabb kritériuma –, olyan emberekkel is kell dolgoznunk, akik a mai zenékben otthon vannak.

– Miért hívták életre a Szakcsi Jazz Egyesületet, amelynek elnöke és kezdeményezője ifjabb Szakcsi Lakatos Béla?
– Az egyesület Szakcsi Lakatos Béla ötlete volt, de már nem tudta életre hívni. Fia, Béla – ő a Szakcsi Jr. nevet használja – küldetésének érezte, hogy megvalósítsa édesapja álmát, aki már akkor azt mondta, hogy össze kell fogjanak olyan zenészek, akik hasonló hozzáállást képviselnek. Ezalatt ő a nyitottságot, a fejlődni akarást, a kísérletezési vágyat értette, vagyis azt a szellemiséget, ami rá is jellemző volt. Az egyesület tagjai tükrözik ezt a fajta nyitottságot, hagyományos és fúziós zenét játszók egyaránt vannak köztünk.

A koncerteken törekszünk arra, hogy új dolgokat vigyünk a közönség elé, olyan számokat, amiket attól az előadótól nem szoktak meg.

 Ezért is cél, hogy a koncerteken ne mindig ugyanazok a formációk lépjenek fel.
– A magyar jazz egyik megalapítója, stílusteremtő művésze volt Szakcsi Lakatos Béla, a szervezet névadója. Hogy látja, mennyire jellegzetes a magyar jazz? Kijelenthetjük-e, hogy a jazz zeneileg hungarikumunk, akárcsak a népzenénk, illetve van-e benne olyan sajátosság, ami más ország jazzművészetében nincs?
– Azt nyugodt szívvel kijelentem, hogy az egyik legmagasabb színvonalú jazz van Magyarországon az európai országok között. 

Sok jó jazz-zenészünk van a kortárs irányzattól a mainstreamig.

Szőke Nikoletta jazzénekesnő és Bereczki Zoltán énekes az egyik koncerten. Fotó: Kiss Kriszti

Jellemző, hogy a melankólia, a sírva vigadunk alapvetően ott van a magyar zenészek játékában. Ilyen szempontból talán én kakukktojás vagyok, mert alapvetően örömet és vidámságot szeretnék közvetíteni, és előszeretettel építek be a zenémbe a könnyebb műfajokból is elemeket, mint a latin vagy a roma zene, vagy az R&B elemei. Engem ez az életszeretet, szenvedéllyel teli létezés tart elememben. Ha karakteres jazzről beszélünk, meg kell említeni azokat, akik népies elemekkel vegyítik a jazzt, illetve a roma jazz-zenészeket, valamint Bartók zenei örökségét is, ami szintén jellemző nálunk. Mindenképpen egyedi világ rajzolódik ki tehát, ha a magyar jazzről beszélünk.
– Huszonhárom éve van a pályán, azóta sok mindent megtapasztalt és elért. Az egyesületben hogyan látja a saját szerepét, és emellett milyen egyéb zenei projektekben vesz részt?
– Nagyon megtisztelő, hogy egyedüli nőként mindannyian bizalmat szavaztak nekem és elnökségi tagnak választottak. Örülök, hogy aktívan tudok tenni a közös sikerekért, és bízom benne hogy több művésznő is csatlakozik majd hozzánk. Ami a saját pályámat illeti, most sokat koncertezem a Sárik Péter trióval, akikkel tavaly év végén vettük fel az első közös lemezünket, egy angol nyelvű Jazzkívánságműsor lemezt. Bereczki Zoltánnal szintén tavaly adtunk ki egy duettet. Saját zenekarommal tavaly három dalt jelentettem meg, és az a célom, hogy idén több magyar nyelvű, saját szerzeményt adjunk ki.

Közben dolgozom a Cserháti Zsuzsa életéről szóló filmen. Én adom a főszereplő hangját, énekhangját és szinkronhangját is. Ez a munka most lelkileg, művészileg nagyon leköt, egy betétdalt is írtam a filmbe.

– Úgy tudom, hogy sokszor kísérletezik, szeret új dolgokat kipróbálni a zenében. Szakcsi Lakatos Béla munkássága és más magyar vagy külföldi művész szokta inspirálni?
– Konkrét művész a pályám kezdeti időszakában inspirált, manapság inkább a zenei műfajok inspirálnak. Volt egy időszak, amikor sok török popzenét hallgattam, később a koreai zenék szippantottak be, nagyon tetszett a zenei világuk, az ázsiai énekkultúra. Mostanában, mióta saját dalokat szerzek, kialakult a saját egyéniségem, inkább a zenei világok fognak meg.

A jazzénekesnőt manapság a zenei műfajok inspirálják. Fotó: Pannon Filharmonikusok

– Hogy születnek a saját dalok?

Érzelmi alapon működöm és ezért nálam viszonylag gyorsan születnek meg a dalok.

Van amikor a dal és a szöveg együtt születik, és van úgy is, hogy a dal van meg először. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy mondat, egy gondolat megszületik: valami hat rám, amit látok vagy átélek, és akkor előbújnak a dallamok.
– Zenészcsaládból származik, és férje, Barcza Horváth József is zenész, bőgős. Hogyan öröklődik tovább a családjukban a zene szeretete, egykor pályakezdőként és most anyaként mi ezzel kapcsolatban a meglátása?
– Két gyermekünk van, lányunk tizenhat éves lesz, a fiunk pedig tizennégy múlt. Bianka fuvolázott, de később abbahagyta. Most pszichiáternek készül, nagyon okos és leköti a tanulás. Milánnál nincs is kérdés, klasszikus gitárt tanul hatodik éve és konzervatóriumba készül. Fontos volt, hogy mindkét gyerekünk tanuljon zenét, de nem tereltük tudatosan erre a pályára egyiküket sem, inkább féltettük őket, ahogy egykor engem is féltettek a szüleim. A családomban nem volt olyan nő, aki ezt a pályát választotta volna előttem, hiszen ez az életforma nehezen fér meg a hagyományos női szerepekkel. Elég férfias szakma, sok utazás, távollét, ami sokszor fizikailag és lelkileg is megterhelő. Ez az a pálya, amit csak akkor érdemes csinálni, ha erős elhivatottság, szenvedély van az emberben.