Erről jelent meg nemrégiben magyarul Edward Shawcross angol történész Mexikó utolsó császára. Drámai történet egy Habsburg főhercegről, aki császárságot alapított az Újvilágban című munkája. A könyv elismerésre méltó értéke, hogy szerzője számos archív forrást (elsősorban diplomáciai és személyes levélváltásokat, publikáltakat és eddig még ki nem adottakat egyaránt) használt föl műve megírásakor. Kötetében komoly filológiai háttérrel, elsősorban személyiségcentrikusan, a mexikói uralkodópárra, valamint politikai és személyes környezetükre fókuszálva mutatja be ezt a tragikus történetet, amelyet világpolitikai és amerikai kontinentális politikai kontextusba helyez. Hiányossága a műnek, hogy míg a politikatörténet hangsúlyos a lapjain, addig gazdaság- és társadalomtörténeti folyamatok – annak ellenére, hogy ezek álltak az események mögött – nem nagyon szerepelnek benne. Helyettük inkább a történet főszereplőinek érzelmei és egyéni intenciói vannak a középpontban. Az egyébként nagyon jó stílusban, szinte regényes elbeszéléstechnikával megírt (s ez bizonyára a fordító, Rácz Judit érdeme is) kötet a Habsburg család történetéről való ismereteinket éppúgy gazdagítja, mint a XIX. század második harmadának világpolitikai eseményeiről alkotott nézeteinket.
(Edward Shawcross: Mexikó utolsó császára. Drámai történet egy Habsburg főhercegről, aki császárságot alapított az Újvilágban. Fordította Rácz Judit. Helikon Kiadó, Budapest, 2024, 352 old. 5499 Ft)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!