Fotó: poklade.hu
Gyakorlatilag bárhol hallgatunk bele a lemezbe, hatalmas energiák, érzések ragadnak el. Nem is tudom, előfordult-e már ilyen: kedvenceim az első és az utolsó dal.
Az albumnyitó Domakinéban minden ott van, amitől ez a zene szerethető: markáns, erős, mégis tiszta férfikórus, óriási, fájdalmas dallamívek klarinétra és harmonikára, a tamburahúrok fényes izzása.
Jó, Gráf Vivient itt pont nem halljuk, de a többi dalban szerencsére annál inkább, ahogyan a záró Tutti fruttiban is, amely igazi agyeldobó balkáni mulatós (nem, nem „úgy” mulatós, hanem a szó normális értelmében) sláger. Többen ismerhetik a dalt a Gadjo dilo, vagyis Bolond idegen című filmből, amelyet témáját és vérmérsékletét tekintve Kusturica is rendezhetett volna, csak ebben nem jugoszláv cigányok muzsikálnak önfeledten, hanem romániaiak, és nem Trabantot eszik a disznó, hanem Zsiguli elé fogják a lovakat.
Balkáni virtusra vágyóknak kötelező lemez.
(Poklade: Balkántransz. Fonó Budai Zeneház, 2020. Ára: 2500 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!