Kincsesbánya

Érettségi után felvették a tanárképző, majd a Színművészeti Főiskolára. Egy ideig párhuzamosan végezte a két szakot, majd a színészet mellett döntött. A Nemzeti Színházban számos darabban szerepel, évek óta sikerrel játssza önálló estjét Mezei Máriáról. Második lemezére készül. Déva­ványa díszpolgárával, Tóth Auguszta színésznővel a színházi próba után beszélgettünk.

20200528 Törökbálint Tóth Auguszta színésznő fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Fotó: Havran Zoltán

– Újraindult az élet a Nemzetiben?

– Igen, május 25-től Márai Sándor A kassai polgárok című darabját próbáljuk Szabó K. István rendezésében.

– A járvány idején hogy tartották a kapcsolatot a közönséggel?

– Online verseket, monológokat, meséket adtunk elő.

– Nagypénteken különleges tanúságtételt láthattunk öntől és kollégáitól videón. Tizennégy színész jár végig a tizennégy stáción, miközben személyes élményeiket mesélik el, családi drámákról, érzéseikről beszélnek. Ön mit osztott meg a nézőkkel?

– A hatodik stáció, a Veronika kendőt nyújt Jézusnak kapcsán arról beszéltem, hogy milyen meghatározó pillanatokat éltem meg eddig. Ilyen volt, amikor megszülettek a gyerekeim, vagy amikor jelen voltam egy szülésnél. Az egyik jó ismerősöm bajba került, én vittem be a kórházba, és mivel az orvos késett, a nővérekkel mi segítettük világra a lányát. Egyszer a férjem nagymamáját, Dédikét látogattuk meg a kórházban, ahol a mellette lévő ágyban egy nála jóval fiatalabb nő feküdt. Remegett, és nagyon halkan vizet kért. Adtam neki inni, megtörölgettem, betakartam. Másnap megkérdeztem Dédikét, hogy hol a hölgy. Azt mondta, nem sokkal azután, hogy elmentem, meghalt. Akkor tudatosult bennem, hogy egy agonizáló embernek segítettem. A halállal már nagyon korán találkoztam, fiatalon vesztettem el a nagyszüleimet, tizennyolc évesen az édesapámat.

Trianoni emlékfák

– Ezeket a tapasztalatait beépíti a szerepeibe?

– Valószínűleg. Nem kérdés, hogy minden egyes szerepemnél igyekszem mélyen leásni magamba, és lehántani magamról mindent.

– Ebben szab valamilyen határt? Például a partnerrel való viszonyban?

– Igen, arra mindig kínosan ügyelek. Nem szeretem kiszolgáltatni magam. De pontosan tudom, hogy a színház – játék. Előfordult, hogy valaki félreértette a próbák alatti helyzetet. Olyankor óvatosan megpróbáltam neki elmondani, hogy ez nem az, aminek látszik. De például a Rocco és fivéreiben, ahol a mosodás hölgyet játszom, akit megerőszakol a fiatal fiú, azt kellett megbeszélnem a huszonéves kollégámmal, hogy muszáj provokálnia engem, különben nem születik meg a jelenet. Abban a pillanatban ne azt nézze, hogy én nála idősebb és tapasztaltabb színésznő vagyok…

– …érdemes művész.

– Abban a pillanatban az a partner vagyok, akivel együtt kell megdolgoznia minden pillanatért, és közösen létrehozni a jelenetet.

– A barátai szintén színészek?

– Nem. Kevés igaz barátom van. Hárman a közelemben laknak, ketten külföldön. A férjem barátai lettek az én barátaim is. Óvatos vagyok, a magánéletemet csak nagyon kevesekkel osztom meg, szinte senkivel. A férjemen és a gyerekeimen kívül. A fiunk tizenhat lesz, a lányunk tizennégy. Kamaszkorban nem könnyű a beszélgetés, de törekszünk rá.

– Nagyon csinos. Mit sportol?

– Kerékpározom, futok, úszom, Trx-ezek, spinningelek, súlyzózom, mikor mire van időm. Otthon jógázom.

– Az egész család ilyen sportos?

– A fiunk triatlonozik, a lányunk úszik. A férjem is triatlonozik, de többször megcsinálta már az Ironmant. Az kemény: száznyolcvan kilométer kerékpár, negyvenkét kilométer futás és négy kilométer úszás. Együtt is szoktunk futni. Nemrég tekertük körbe a Balaton rövidebbik távját, kilencvenegy kilométert. A baráti körrel teljesítménytúrákra járunk.

– A Nemzeti Színházban a Tizenhárom almafa című darabban Mózsi (Szarvas József) feleségét, Rozált alakítja. A trianoni utótörténet Wass Albert művei, illetve korabeli dokumentumszövegek alapján készült. Hogyan éli meg Trianont?

– Fájdalmasan érint. A megemlékezéshez kapcsolódva a Nemzeti Színház színészei tizenkét településre trianoni emlékfákat vittek. Mivel Békés megyei vagyok, ezért én a pónyik nevű, ősi erdélyi almafajtát Újszalontán ültettem el a község képviselőivel. Szeretem a magyarságomat, csodálom az anyanyelvemet. Büszke vagyok rá, hogy a határon túl a magyarok még ilyen körülmények között is életben vannak. Hiszek abban, hogy a gyökereket erősíteni, táplálni, óvni kell. Jó lenne, ha jobban figyelnénk egymásra, nemcsak mi, a következő nemzedékek is. Számomra nem kérdés, hogy összetartozunk.

– Hét éve a Nemzeti Színház tagja, ahonnan mindig elmegy, aztán visszatér. Rengeteg helyen megfordult az országban. Hány színházban játszott?

– Tizenhat, de csak néhány színházban dolgoztam szerződéssel. A Pesti Magyar Színházban, az akkori Nemzeti Színházban kezdtem gyakorlaton, aztán a Művész Színházhoz szerződtem, de az megszűnt alólunk. Jött a Thália Társaság, utána Szolnokra mentem, majd az Újszínházba, közben vendégként felléptem a Játékszínben, a Radnótiban, Zalaegerszegen. A gyerekek megszületése után négy színházban hét darabot játszottam.

– Miért nyújtott be 2014-ben több pályázatot a Magyar Művészeti Akadémiához?

– Hármat adtam be: egy lemezre, a Mezei Mária-estre és rendezésre.

– A rendezésből mi lett?

– Még semmi. A lemez megszületett, mert az égiek úgy gondolták, hogy megértem rá. A rendezéshez lehet, hogy még érnem kell. Én semmit nem adok fel, türelmesen várok. Egyszer valaki megkérdezte, hogy miben hiszek. Azt szerette volna feszegetni, ami a magánügyem, úgyhogy nagyon szépen megkértem, elégedjen meg annyival, hogy Isten után a fejlődésben hiszek, amelynek alapja a szeretet.

Fotó: Havran Zoltán

– Kétezertizenhat decemberében jelent meg az Érzések című lemeze. Miért vállalta magára a dalszövegek megírását?

– Nagyon régi vágyam volt, hogy lemezt készítsek, de ne kérdezze meg, hogy miért, nem tudom megmagyarázni, ahogy azt se, hogy miért akartam színész lenni. Úgy indult, hogy valaki írt nekem dalokat, de nem tudtam azonosulni a szövegeivel. Többen biztattak, hogy én írjam meg őket. A kényszer, hogy minderre milyen kevés időm van, nagyon megijesztett. Zenészeket is keresnem kellett. Szerencsére találkoztam Pintér Tibor szólógitárossal, akivel úgy éreztük, értjük egymást. Adott nekem négy zenei alapot, melyeken elkezdtem gondolkodni.

Tét minden előadás

– Az Örökké című dalban az édesapjára szeretne emlékezni?

– Nem úgy történt, hogy leültem, hogy most az apukámról írok egy dalt, hanem a pánik miatt éjszakánként nem tudtam aludni. Egyszer csak beugrott két sor. Aztán még kettő. Később jöttem rá, hogy ez nem szólhat másról, csak róla.

– Azzal, hogy megjelent az első lemeze, teljesült az álma? Azt hozta magával, amire vágyott?

– Nem. Bár pontosan nem is tudom, hogy mire vágytam. Talán kicsit több figyelemre. Elkezdtünk koncertezni, de nem eleget. Az is lehet, hogy nem voltam elég agilis. Sokan ismerik a lemezt, és akik meghallgatták, szeretik. Kétéves rajongóm is van. Nagyszerű muzsikusok írtak nekem zenéket, egyet még Lerch István is, a Minden percért kár címűt. Az öttagú zenekar is szeretne tovább dolgozni velem. Az Érzések mindenféle zenei stílusban a kapcsolatokról, az egyedüllétről, a mulandóságról szól. A második lemezem, az Ébredés egészen más témákkal foglalkozik majd.

– A Hoztam valamit a hegyekből című önálló estjét Mezei Máriáról öt éve telt ház előtt adja elő. Miért szeretik a nézők?

– Értékelik, hogy nem akarom utánozni Mezeit. Azt mondják, olyan, mintha megidézném a színésznőt, aminek azért örülök, mert az volt a cél. Miután az igazgatóm, Vidnyánszky Attila megtudta, hogy pályáztam az előadással, befogadta a Nemzeti Színházba. Dávid Zsuzsa rendezővel ketten együtt készítettük a darabot. Mezei Máriával több párhuzam is van az életünkben. Közös bennünk az apánkhoz való furcsa viszonyunk. Szekszárdon születtem, de Dévaványán nőttem fel, ahol édesapám volt az iskola igazgatója. Én is féltem, amikor tizenkilenc évesen fölkerültem Budapestre. Nem is féltem, inkább idegesített a város, a túlpörgetett élet, az idegbaj, amit a pesti emberek már észre se vesznek. Közös még bennünk Mezeivel „a vérrel színezett játék”. Nekem is tét minden előadás. Soha nem szeretném megtudni, hogy milyen rutinból játszani. Az a vég lenne.

– Mezeit miért állították félre hét évre?

– Mert egy pünkösdi ünnepség alkalmából a templomban felolvasta a Hoztam valamit a hegyekből című írását, melyben a hitéről vall, és a rádió közvetítette. Botrány lett belőle, évekig mellőzték, a Ligetben lépett fel, a Cirkusz sörözőben. Padlót mostam érte a pályámon – mondta Mezei erről az időszakról.

– Előfordult hasonló önnel is?

– Igen. Az egyik igazgató megsértődött, mert gyerekeket szültem, és lefokozott. A sok főszerep után mellékszerepeket kaptam. Aztán ebből is kilábaltam.

– Annyira, hogy ma már szinte le se jön a színpadról. Hány darabban játszik?

– Tizenkilenc. Nem mindegyiket játsszuk, de Vidnyánszky Attila valamennyi eddigi előadásunkat repertoáron tartja, és bármikor elővehetjük.

Elégett kópia

– A kilencvenes években a Kisváros című tévésorozatban Komlósi Marit alakította. A szerep hosszan tartó népszerűséget hozott.

– A nézők körében. Kezdetben a szakmában nagyon sokat kaptam érte, pedig abszolút vállalható sorozat. Nagynevű színészekkel játszottam együtt. Miután már mindenki bekerült a sorozatba, a kollégák is megszerették. Azóta alig hívnak filmezni. Akkoriban sokat forgattam, a Kisváros előtt Pajer Róbert rendezővel a Bukfencet, Makk Károllyal A szerelem című tévéfilmet, melynek elégett a kópiája, de nekem megvan videón. Andorai Péter játszott benne, Bálint András, Bencze Ilona, Gyurkovics Tibor, még Fehér György filmrendező is.

– Jár külföldi filmek szereplőválogatására?

– Ha hívnak, megyek. Úgy kerültem be az angol Fallen (Letaszítva) című sorozatba is. Néma szerep volt, aztán a fél napból két nap lett, mert a rendező kérte, hogy még itt is legyek, ott is legyek.

– Hogy éli meg, hogy harminc év szakmai tapasztalattal külföldi produkcióban csupán apró szerepet kap?

– Azért élem meg jól, mert neves színészek közé kerültem. Külön autó jött értem, lakókocsim volt, úgy láttak el, mintha főszerepet forgattam volna. Komoly megtiszteltetés, hogy a szakszervezetük beengedett. Nem hinném, hogy szégyellnem kellene magamat. A külföldi produkciók Magyarországon kincsesbányát találnak, olcsón forgathatnak, és kisebb szerepekre is kiváló színészeket hívhatnak.

– Előadás után sok időre van szüksége, hogy ismét anya és feleség legyen?

– A kollégákkal átbeszéljük, hogy egy-egy jelenet hogy sikerült, aztán hazafelé a kocsiban még egyszer visszapörgetem az előadást. Előfordul, hogy még másnap is foglalkoztat, de ezzel otthon nem terhelek senkit. Ritka a tökéletes előadás, legalábbis, amit mi annak gondolunk. Sajnos csak néha repülnek át az angyalok a színpad fölött, de ha megtörténik, az csodálatos.