Szinte falként állja el az utamat a csend, amikor Cserkeszőlőre megérkezem: előttem a strandfürdő néma bejárata, hátam mögött a nesztelen falu, jobbomon két munkaruhás férfi javítgatja szótlanul az aszfaltburkolatot. Három tizenéves lányt is látok a túloldalon, távolsági buszra várnak, közben nyomkodják a telefonjukat. Nem úgy tűnik, mintha ismernék egymást, pedig a települést kétezernél csak alig valamivel többen lakják.

Nyaranta több mint félmillió strandolni vágyó érkezik ide, Jász-Nagykun-Szolnok megye első számú turisztikai helyszínére. Ilyenkor nem nehéz eldönteni, hogy a nyaralók alkotnak többséget.
A strand- és gyógyfürdő tervezői valószínűleg nem gondolták, hogy az itt talált 87 Celsius-fokos víz átírja majd a helység lakóinak életét.
A község a Körös és a Tisza által határolt természeti környezetben helyezkedik el, Tiszazug kistérségében. A főváros felől az M5-ös autósztrádáról Kecskemétnél letérve viszonylag könnyen elérhető. A terület legendái a tatárjárásig vezethetők vissza, amikor kunok éltek a vidéken. Hetven éve már Tiszakürt külterületének számított, Kisasszonyszőlőként emlegették, tanyabokrokban élő lakói homoki szőlőt műveltek, állatokat tartottak. Mint önálló Szolnok megyei település 1952-ben jött létre, amikor a nagybirtokok egykori cselédei a megyei és járási pártvezetés ösztönzésére megalakították a Magyar–Román Barátság Termelőszövetkezetet. Az 1950-es évek végén néhány élelmesebb helyi vezető rájött, mennyire jól járnának, ha kezdenének valamit a második világháborúban fúrt termálkúttal. Az ebből kinyert vízre építve kezdődött el a hatvanas években a nagyüzemi, majd a háztáji kertészkedés. Zöldséget, gyümölcsöt termeltek a fóliák alatt. Ez a melegházi művelés vonzotta ide az első betelepülőket, és máig megélhetése egyeseknek.

A gyógyturizmus mint jövedelemforrás csak később jött szóba. Az első medencéket a hetvenes években kezdték kialakítani, a nyolcvanas években pedig már üdülőtelkeket is osztottak a községben. Sejthető volt, hogy a fürdő nagy jövő előtt áll.
Paloták, panziók, hotelek
Később külföldről is érkeztek betelepülők. A fürdővendégek közül sokaknak megtetszett Cserkeszőlő, házat vásároltak, sőt néhányan úgy döntöttek, ideköltöznek. A kétezres évek elején már 57 német, nyolc osztrák, négy svéd és egy kanadai családnak volt itt ingatlanja. 1997-ben a holland testvérfalu, Wieringerwerf református gyülekezete ötvenezer guldent adományozott templomépítésre. A hollandok ajándéka ma eltörpül a kacsalábon forgó paloták, panziók és hotelek mellett. Nagyságban és cifraságban a szálláshelyek egymással vetekednek. Ezek sűrűjében a Kossuth és a Szabadság utcát, pontosabban a Csipkeházat keresem. Segítenek is ebben az irányjelző táblák, meg nem is. Hol jobbra, hol balra intenek, hol a villanyoszlopról, hol a kerítésről mutatják az utat, mert vagy a szél, vagy valaki tréfából belenyúlt az irányjelzésbe. Járókelő, akit meg lehetne kérdezni, sehol. Végül egy applikáció vezet el a keresett címhez.
– Rengeteg csipke létezik, a magyar textiltörténet mégis kettőt nevez művészinek: az egyik a halasi, amely egy varrott fajta, a másik a vert.