Bérci György élete és életműve mutatja, mennyire összefonódott a kivételes tehetségű magyar orvos-tudós élete a történelemmel és a politikával a XX. században. A világhírű sebészprofesszor 1921. március 14-én született Szegeden. Iskoláit Bécsben kezdte, 1922-től itt élt családja a zene bűvöletében: nagyapja katonazenekar karmestere volt, apja a Bécsi Filharmonikus Zenekarban játszott. Az Ausztriában egyre erősödő antiszemitizmus miatt 1937-ben visszaköltöztek Magyarországra. Itt azonban állami gimnáziumba nem vették fel, a magánkézben lévő zsidó gimnázium tanítási költségeit maga kereste meg, minden este kocsit mosott, benzint tankolt, olajat cserélt. Egyetemre nem mehetett az akkori törvények miatt, így műszerésztanonc lett, majd két évig műszerészsegédként dolgozott. Kézügyessége és technikai találékonysága sokat fejlődött ekkor, később, az új orvosi műszerek kialakításakor jó hasznát vette ifjúkori tapasztalatainak.
Kilencszáznegyvenkettőben Bércit behívták munkaszolgálatra. A következő két évet a román határ közelében létrehozott munkatáborban, embertelen körülmények között töltötte éhezve.
Az ott lévőknek semmilyen kapcsolatuk nem volt a külvilággal, nem tudtak sem a sztálingrádi csatáról, sem a szövetségesek normandiai partraszállásáról. 1944 júniusában hirtelen vonatra tették a munkaszolgálatosokat – németországi koncentrációs tábor volt az úti cél. A vonat megállt Budapesten. A Keleti pályaudvart éppen ekkor érte bombatámadás, az őrök menekültek. Bérci György így meg tudott szökni. Bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. A svájci követség pincéjében Carl Lutz konzul jóváhagyásával maga is gyártotta a hamis születési igazolványokat és a különféle engedélyeket. Egy alkalommal különös bátorságról tett tanúbizonyságot. A hamis iratok készítéséhez szükség volt az Astoria szállóban állomásozó Gestapo-központ új pecsétjére. Egy beépített magyar rendőr elrontotta a szálló telefonvonalát. Röviddel később megjelent telefonszerelőként Bérci György, és miközben „megjavította” a telefonvonalat, sikerült másolatot készítenie a fontos pecsétről.
Aztán Budapesten fogta el őt az utcán egy szovjet katona. A magyar fiú szerzett Ultraseptylt a katonának, aki ezért hálából elengedte.
Bérci 1945-ben kezdte meg orvosi tanulmányait szülővárosában, a Szegedi Egyetemen. Kiváló professzorok tanították, Szent-Györgyinél is vizsgázott, 1950-ben a legmagasabb minősítéssel szerzett orvosi diplomát. A Szegedi Egyetem Sebészeti Klinikáján kapott állást, lelkesen élte a szakorvosjelöltek életét – nemcsak a műtőben, hanem a kísérleti kutatómunkában is jeleskedett. 1952-ben azonban történt valami, ami meghatározta további életét. Egy este bejött a klinikára egy férfi, az ügyeletes Bérci doktor ellátta alkartörését, majd haza akarta küldeni – ezen a beteg felháborodott: „Te kis fasiszta!” – kiáltotta az orvosnak, akit másnap eltávolítottak a klinikáról. Ugyanis a beteg fontos elvtárs volt, a nagy hatalmú kommunista vezető, Gerő Ernő feleségének közeli „jó barátja”. A fiatal sebész ezután sehol sem kapott állást Szegeden, még a szalámigyárba sem vették fel.
