Ebben a helyzetben kapott hívást Borisz Petrovszkij orosz sebészprofesszortól, aki akkor az egyik budapesti sebészeti klinikát vezette. Olvasta ugyanis Bérci doktor kísérleti munkáját, és szerette volna vele folytatni a kutatómunkát. Meglepve hallotta, hogy a tehetséges fiatal doktor milyen helyzetbe került. A sebésznek ő szerzett állást Budapesten, az Orvostovábbképző Intézet sebészeti osztályán. Bérci György életét meghatározó esemény volt az ötvenhatos forradalom során a Parlamentnél megsebesültek tömegének műtétsorozata. Folyamatosan operált, de hamar elfogyott a vér, az infúziós oldat, a gyógyszer, a kesztyű, a kötszer. Később munkahelyén kinyitották a pártirodát, olvashatta a műtősnők és orvoskollégái ellene irányuló feljelentéseit: reakciós vicceket mesél műtét alatt.

Ezek után már nem volt maradása, november végén Ausztriába emigrált, onnan Rockefeller-ösztöndíjjal hajózott családjával Ausztráliába. A hosszú úton, már az Indiai-óceánon az egyik utas heveny vakbélgyulladást kapott. A hajóorvos nem volt sebész, így Bérci doktor végezte a vakbélműtétet, amely után évekig kapott karácsonykor üdvözlő képeslapot az operált betegtől.
Ausztráliában egy klinika laboratóriumában kapott asszisztensi állást – amíg megtanul angolul.
Ezután már sebészként dolgozhatott. 1962-ben óriási hír járta be az orvosvilágot. George Berci (ekkor már ezt a nevet használta) miniatűr televíziós kamerát állított elő, amellyel látni lehetett műtét közben egy élő ember hasüregének felépítését. Pályafutása az Egyesült Államokban folytatódott. Ott azonban senki nem operálhat, akinek nincs amerikai szakorvosi bizonyítványa. Ezért Bérci az egyik egyetemen mint sebészrezidens dolgozott, a másik orvosegyetemen ugyanakkor tanított…! Közben vendégprofesszor volt Svédországban és Angliában.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!