Ünnep 2.0

Előbb-utóbb eljutunk az elfogadás szakaszába, és megindulhat az újratervezés.

Idén a karácsonyi szentmise sem oylan, mint máskor Fotó: Claudio Peri Forrás: MTI/EPA

Puha, fahéjillatú meghittség, kandallótűz, gyertyafény – a karácsony a szeretet és megannyi családdal, összetartozással kapcsolatos kulturális-lelki elvárás időszaka. Néha már-már terhes is az összezártság meg a kötelező közös lakmározás az asztal szélére diszkréten kikészített savlekötővel és az unásig ismételgetett régi sztorikkal. Vagyis az volt. 2019-ig. Ha idén valamit megszokhattunk, az az, hogy semmi sem a megszokott rend szerint alakul. Át kellett alakítanunk korábbi életmódunkat, napi rutinunkat, a munkánkat, társas életünket és rövid távú céljainkat. Ez az év rengeteg rugalmasságot kényszerített ki belőlünk, és ez alól a karácsony sem kivétel.

Mindannyian más tempóban alkalmazkodunk a megváltozott helyzethez: míg egyikünk dacol azzal, hogy idén csak online ünnepelhetünk „együtt” a nagyszülőkkel, addig a másik sokkal könnyedebben veszi, ha feje tetejére áll a világ.

Másképp viseljük a változással járó stresszt, de előbb-utóbb eljutunk az elfogadás szakaszába, és megindulhat az újratervezés.

A reziliencia, azaz lelki rugalmasság persze nem a rossz érzések elnyomását jelenti, hanem azt, hogy megtanuljuk megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel élve most is lehet karácsonyunk, még ha nyakatekert módon is.

Amikor az őszi szezon derekán elkezdik a szélrózsa minden irányából az arcunkba tolni a fenyős-angyalkás dekorációt, és felcsendül az áruházakban Mariah Carey elnyűhetetlen karácsonyi slágere, a telekommunikációs cégek az összetartozás fontosságát lobogtatva próbálnak behúzni boldog-boldogtalant legújabb internetes csomagjaikkal és készülékeikkel. Idén viszont náluk van a helyzeti előny, mégpedig nem is kicsi, hiszen elengedhetetlen a szélsebes internet és a megfelelő eszköz a Covid-biztos, távolsági kapcsolattartáshoz, a közösségi média szerepe pedig villámgyorsan alakul át. Néhány éve még nosztalgikus vagy épp aktuális közös fotóktól hemzsegett az Instagram és a Facebook, amikor a családi vacsora után megpihenve végigpörgettük, vajon ki mit evett szenteste és milyen „csúnyapulcsit” húzott a kutyájára vagy magára. Mára viszont a pótcselekvésből vigasz lesz: szerveződnek a településeken, sőt országokon átívelő online „koccintások”.

Friss kutatás szerint az Instagram hamarosan képes lesz megelőzni a Twittert mint hírforrást, a fotómegosztó alkalmazás 2018-as hírfogyasztásra irányuló felhasználása ugyanis megduplázódott.

A tendencia a fiatalok körében a legszembetűnőbb: a 18–24 éves britek közel negyede ezt a platformot használta például a koronavírussal kapcsolatos információk megszerzésére. A közösségi média felületei egyébként a legkevésbé megbízható források közé tartoztak, az emberek csupán negyede gondolja, hogy hiteles információkat kaphat innen a járványhelyzetről. Körülbelül ennyien bíznak meg olyan hírekben is, amelyeket csevegőalkalmazásokon keresztül osztottak meg, mint például a Facebook Messenger vagy a WhatsApp. Az Instagramot a válaszolók több mint egyharmada használja, az arány a 25 éven aluliak esetében viszont már kétharmad. Tizenegy százalékuk néz innen híreket, míg a Twitteren ez a szám csak hajszálnyival magasabb: tizenkét százalék.

Az elmúlt hónapok vizuálisan is kiemelkedő, remekül illusztrálható eseményei – mint például az éghajlatváltozás, a Black Lives Matter mozgalom és a koronavírus – hatalmas szerepet játszottak a platformon.

Eközben a megkérdezettek csupán 38 százaléka nyilatkozott úgy, hogy legtöbbször megbízik a hírekben, és kevesebb mint fele mondta, hogy bízik kedvenc, legolvasottabb hírforrásában. Összesen negyven ország hírfogyasztási szokását vizsgálták meg, az eredményekből pedig az is kiderült, hogy a közösségi média óriáscégei nem igazán tudnak reagálni a Covid–19-cel összefüggő és mindent elárasztó hamis hírekre.

Áprilisban, amikor a járványra vonatkozó információk iránti bizalmat tesztelték, a híroldalak 59 százalékos megbízhatósági szintet értek el, hasonlóan az egyes nemzetek kormányaitól érkező tájékoztatásokhoz. A bizalom értékes árucikk, amely könnyen elvész, de nehezen alakítható ki, akárcsak a magánéletben. A közösségi média korszakában a bizalom fenntartása pedig napról napra nehezebbé válik, mivel az összeesküvés-elméletek is vírusként terjednek a megosztások által, az igazság pedig könnyen elsikkad a hangzatos címek és figyelemfelkeltő képek sűrűjében.

A Reuters az Instagram hírforrásként szereplésének figyelemre méltó növekedését mutatja. Emiatt az, hogy a platformot bekebelezte a Facebook, egyre inkább a web 2.0 története egyik legnagyobb húzásának tűnik. Ha az előrejelzés szerint az Instagram jövőre megelőzi a Twittert, akkor az újságírók, politikusok és közszereplők számára is elérkezhet az a pillanat, amikor ráébredhetnek arra, hogy a rövid szöveges üzenetekkel operáló Twitter egyre kevésbé számít hiteles forrásnak. A néma többség abban a szolgáltatóban bízik, amelyet objektív hírforrásnak tart. A jelentés szerint elsősorban Németországban, Japánban, az Egyesült Királyságban és Dániában számít a pártatlanság, érdekes módon velük szemben az Egyesült Államokban, ahol a politika és a média is egyre pártosabbá vált az évek során, sokkal többen nyilatkozták azt, hogy inkább az álláspontjukat osztó híreket részesítik előnyben.

Idén a karácsonyi szentmise sem olyan, mint máskor
Fotó: MTI/EPA

A közösségi médiába vetett hitünk talán a jelenlegi helyzetnek is köszönhető: jobban elhisszük azt a hírt, amelyet ismerőseink osztanak meg, amely saját szociális hálózatunkba akad.

Ha úgy tetszik,

elképzelhető, hogy a platformválasztásban is a személyesség, az emberi kapcsolatok utáni vágy ösztönöz minket.

A bezártság és a szeretteinktől való távolmaradás ugyanakkor más nézőpontokat is adhat, vagy rávilágíthat azokra a működéseinkre, amelyek valójában csak terhet, felületességet jelentettek számunkra. Elgondolkodhatunk azon, hogy békeidőben is muszáj-e a bevásárlóközpontokban caplatni a tökéletes égősor vagy ajándék után. És hogy természetesen nem a karácsonyi rítusainkat kell elhagynunk, hanem az ezekhez kapcsolódó rossz gyakorlatainkat. A család nem esik szét csak attól, mert nem a megszokott módon ünneplünk, és hát leginkább úgyis az ölelések fognak hiányozni.