A kitörés átírta a vulkanológia történetét

Negyven évvel ezelőtt robbant fel a Mount St. Helens. 1980. május 18-án reggel a vulkán nem a csúcsánál, hanem az oldalánál tört ki, elképesztő erővel pusztítva el a környező tájat. Az amerikai Washington államban található tűzhányó alapjaiban írta át a vulkanológiát.

Újabb tűzijáték várható évek, évtizedek múlva Fotó: Reuters

Ráérő kutatók kiszámolták, hogy a negyven évvel ezelőtt felrobbanó amerikai vulkán kitörésekor nyolcszor annyi energia pusztított, mint amennyi a második világháború idején az összes kilőtt, ledobott robbanóanyagból felszabadult – beleértve a Japánra ledobott két atombombát. A szakemberek tudták, hogy valami készül a Seattle és Portland között fekvő tűzhányónál, de a kitörés szokatlan mérete szinte mindenkit meglepett. – Az 1980-as esemény mérföldkő volt a vulkanológia történetében – mondta a The New York Timesnak Seth Moran, az amerikai vulkánmegfigyelő intézet kutatója.

Az elmúlt négyezer évben a St. Helens-hegy a környék egyik legaktívabb tűzhányójának számított, de 1980 előtt 123 éven át csendes volt. Az 1980. március 20-i 4,2-es erősségű földrengés azonban egyértelműen jelezte, hogy a szörny újra felébredt. A következő hetekben óriási hamuoszlopok törtek az ég felé, friss kráterek nyíltak, majd április végétől május elejéig furcsán elcsendesedett. A vulkanológusokat azonban aggasztotta a hegy oldalán nőtt hatalmas, a környezetéből száz méterre kiemelkedő dudor, ami naponta másfél métert emelkedett. A május 12-i ötös erősségű földrengés 300 méter széles, jeges törmeléklavinát indított el az északi oldalon. Május 18-án a felszín alatti magma irtózatos erővel, oldalirányban tört ki, a kőzettörmelékből álló áradat 500 kilométer/óra sebességgel zúdult le. A tűzhányóból kifolyó anyag 630 négyzetkilométernyi erdőt pusztított el. Feljegyzések szerint akkora volt a hőség, hogy a kitörés helyétől húsz kilométerre a műanyag magától lángra lobbant. A nap végére öt kilométer átmérőjű lyuk tátongott a vulkán oldalán.

A kitöréskor szétszórt vulkáni hamu mennyiségét egymilliárd köbméterre becsülték – ez az anyag épületeket, csatornákat, utakat rongált meg, elektromos hálózatot tett tönkre. A nagy méretű Spirit-tó lefolyását a vulkanikus törmelék gátolta, a környéken élőket árvízveszély fenyegette. A mérnökök ezért alagutat ástak a tó vizének elvezetésére. Ez a megoldás költséges volt, az elmúlt évtizedekben mindig akadt javítanivaló, de nem történt baj. Mindent összevetve, a kitörés 2,7 milliárd dollár kárt okozott. A katasztrófában 57 ember halt meg – tudósok, fotósok, túrázók és a hegy közelében élők.

Újabb tűzijáték várható évek, évtizedek múlva
Fotó: Reuters

A katasztrófa megmutatta, hogy az Egyesült Államok nem volt felkészülve ilyen léptékű vulkáni tevékenységre. Noha az országban 161 geológiailag aktív vulkán található – a Föld minden tizedik tűzhányója az Egyesült Államokban van –, ám csak Alaszkában és Hawaiin tört ki néhány a modern történelemben. Sok amerikai elfeledkezett az ország aktív, de nyugodt vulkánjairól. 1980 tavasza ezt a nyugodtságot, magabiztosságot robbantotta szét és emelte a vulkáni veszélyek kezelését a legfontosabb amerikai kérdések közé. A vulkánkitörés előrejelzésére a korábbi összeg tizenkétszeresét adták, majd egy bárhol bevethető vulkanológiai csoportot hoztak létre.

1980 óta a természet visszahódította a felégett környezet nagy részét. Néhány kisebb mocorgástól eltekintve a vulkán 2008 óta nyugodt. A szeizmikus suttogások azonban azt üzenik, hogy a lenti rendszer lassan újratölti ágyúit, újabb tűzijáték várható évek, évtizedek múlva. A hely adott, az időpont bizonytalan. Tudjunk bármilyen sokat a vulkánok működéséről, még mindig megjósolhatatlan a következő kitörésük.