Akkor néz ránk, ha éhes

Semleges helyzetben a törpemalacok a kutyával közel azonos gyakorisággal kezdeményeznek interakciót az emberrel, problémamegoldás közben azonban a kutyákkal ellentétben önállóan próbálják elvégezni a feladatot, és nem fordulnak annyiszor az ember felé – derítette ki az MTA–ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport és az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszék kutatóinak vizsgálata.

A kutyákról tudjuk, hogy problémamegoldó helyzetben már fiatal korban is az emberre néznek, hogy kapcsolatot teremtsenek és kommunikációs interakciót kezdeményezzenek. Vajon ez a kutyák sajátossága vagy más társállatok is ezt csinálnák? Például a törpemalac is? A Családi törpemalac program 2017-ben indult az ELTE TTK Etológia Tanszékén. A kísérlethez választott faj, a minnesotai törpemalac a házi sertés kitenyésztett változata, nevéhez hűen valóban kicsi. Míg számos sertésfajta a 200 kilogrammot is elérheti, a törpemalacok végleges tömege 40-60 kilogramm. A közhiedelemmel ellentétben ezek tiszta állatok, fogékonyak arra, hogy mindig csak egy adott területre ürítsenek. Ez kertben és lakásban egyaránt megoldható, lakásban a macskaalom következetes használatával könnyen szobatisztaságra nevelhetők.

A törpemalacok családban, társállatként való tartása Magyarországon a kezdő lépéseket teszi, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban azonban jó ideje népszerű családi kedvenc ez a faj. Aki közelebbről is megismerkedett velük, tudja: sokkal több rejlik bennük, mint talán elsőre gondolnánk. Ennek ellenére tudományos értelemben véve keveset tudunk az emberi közegben való sikeres működésük hátteréről, vagy arról, hogy miben hasonlítanak vagy különböznek például a kutyáktól. A magyar kutatócsoport különböző vizsgálati módszerekkel (viselkedéses vizsgálatok, EEG, fMRI, érintőképernyő) arra keres választ, hogyan kommunikálnak a törpemalacok, mit értenek az emberi beszédből, hogyan tanulnak, miként érzékelik környezetüket, vagy milyen kapcsolatot ápolnak gazdájukkal. Vizsgálataik az állatok gazdáinak jelenlétében történnek, fizikai beavatkozással, fájdalommal nem járnak, és kiemelten figyelnek arra is, hogy közben mindenki (állat és ember egyaránt) a lehető legjobban érezze magát.

Andics Attilának, az MTA–ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetőjének irányításával a kutatók a törpemalac viselkedését a kutyáéhoz hasonlították. Első eredményük 2019-ben jelent meg az Animal Cognition lapban. Akkor arról írtak, hogy a malacok csak akkor néznek az emberi arcra, ha ezért cserébe ételt remélnek, míg a kutyák egyéb helyzetben is. Múlt héten ugyanebben a lapban a törpemalacok problémamegoldó képességével kapcsolatos eredményüket publikálták. (Gerencsér Lindától, a csoport tagjától tudjuk, hogy a programban kilenc állat vesz részt.)

– Szociális, csoportban élő, domesztikált, a családban kutyaszerűen nevelhető, tréningezhető, és jól együttműködő társállat a törpemalac, evolúciósan mégis nagyon távol áll a kutyától, ezért izgalmas kettőjük összehasonlítása – foglalta össze lapunknak a csoportot vezető Andics Attila, hogy miért döntöttek a törpemalac mellett. A kutatók az emberekkel való kommunikációs képességekre koncentrálnak, a problémamegoldás csak az interakciót kiváltó kontextus szerepét játszotta az újabb kísérletben.

A kísérletben az állatok elé először üres dobozt tettek: a malacok és a kutyák hasonló mértékben mutattak ember felé irányuló viselkedést. A különbség akkor lett szembetűnő, amikor jutalomfalatot tettek a dobozba, és izgalmas kihívás volt annak kinyitása. A malacok ezt kezdettől fogva gyorsabban oldották meg, talán a jobb manipulációs képességüknek köszönhe­tően. Ám amikor lezárták a doboz tetejét – olvasható a csoport közleményé­ben –, azaz megoldhatatlanná vált a feladat, a malacok kevesebb ember felé irányuló viselkedést mutattak, viszont a kutyáknál kitartóbban próbálkoztak a doboz kinyitásával, ami az önálló problémamegoldásra való hajlamukat tükrözheti.