Meghökkentő forma Szarvasról

Az őshonos vágó tok és az amerikai lapátorrú tok életképes hibridjét hozta létre egy magyar kutatócsoport. A Genes című tudományos folyóiratban megjelent cikk nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki, beszámolt róla a The New York Times, a Quanta Magazine és a USA Today is.

Tavaly áprilisban kelt ki több mint ezer olyan halivadék, ami jelenlegi tudásunk szerint nem kelhetett volna ki. A szarvasi székhelyű NAIK Halászati Kutatóintézet vezette csoport úgynevezett indukált ginogenezis segítségével próbált utódokat létrehozni a Duna vízrendszeré­ben őshonos, fokozottan veszélyeztetett vágó tok ivarérett génbanki egyedétől. Az indukált ginogenezis módszer abban segítheti a génmegőrzést, hogy ebben az esetben egy ivarérett anyai példány is elegendő a szaporodáshoz. A zigóta fejlődését egy másik faj ivarterméke indítja el, de az apai vonal genetikai anyaga nem öröklődik tovább.

A ginogenezis egy hónapon belül másodszor kerül ezekre a hasábokra. Június végén debreceni és a jelen kutatást is jegyző szakemberek eredményei alapján arról számoltunk be, hogy a tőkés récék emésztőrendszerébe kerülő halikra nem mindegyike pusztul el, néhány életképes marad. A kísérletet akkor ezüstkárásszal is elvégezték, amely természetes módon is képes a ginogenetikus szaporodásra. Más ponty­félék hím egyedeivel párosodik, de a sper­mium jelenléte csak azért fontos, hogy az ezüstkárász ikraburkát áttörje és elindítsa a sejtosztódást, míg az apai DNS-t az ezüstkárász nem használja fel. Káldy Jenő, a Halászati Kutatóintézet tudományos munkatársa szerint a ginogenezis a halak mellett a hüllők és a kétéltűek egyes fajaira is jellemző. A kárászok elképesztően sikeres szaporodási stratégiája a természetesen lezajló spontán ginogenezis. A szarvasi kutatók nem ezt az utat járták, hanem indukálták a folyamatot.

A kutatócsoport az amerikai lapátorrú tok spermáját használta, mivel az eddigi vizsgálatok szerint a két fajnak nem volt életképes hibridje. A két tokféle 184 millió évvel ezelőtt vált szét egymástól az evolúció során, és a Föld két különböző kontinensén élnek. A vágó tok a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger vízgyűjtőjének őshonos halfaja, míg a lapátorrú tok az Észak-amerikai kontinensen honos. Ennek ellenére több mint ezer életképes utód kelt ki Szarvason, amelynek jelentős része azóta elpusztult, de a megmaradt 100-120 példány mára egyenként egy-három kilogrammos méretűre nőtt.

– A kutatás nemzetközi jelentőségű, hiszen az eredmény rávilágít arra, hogy a lapátorrú tok és a vágó tok – elméletileg – a természetben is létrehozhat életképes utódokat. Amennyiben a földrajzi elkülönülés bármilyen okból megszűnik, az a fajok adaptációs képességeinek függvényében veszélyeztetheti az őshonos, kritikus helyzetben lévő tokfajok populációinak fennmaradását. A többszörösen biztosított helyszínről azonban szinte kizárt, hogy ezek a hibridek kikerülhetnének. A mesterséges környezetben, tápon nevelt halak a természetes környezetben feltételezhetően hónapok alatt elpusztulnának – tájékoztat Mozsár Attila osztályvezető.

Káldy Jenő szerint az állatok nagy valószínűséggel sterilek, azaz nem képesek szaporodni, de ezt a kijelentést további vizsgálatoknak kell megerősíteniük. A hibridek várható életkora 10-15 év lehet, de ez is csupán becslés.