– Az aktív pihenés, amikor egyszerre tudunk kikapcsolni és feltöltődni, pihenni és élményeket gyűjteni: amikor azért vagyunk aktívak, mert azok szeretnénk lenni, és örömünket leljük az adott tevékenységben – fogalmazott lapunknak Jakobovits Kitti pszichológus, irodalomterapeuta. – A kifejezés kapcsán első hallásra általában a természetjárás vagy a sport jut az eszünkbe, de ide vehetjük azt is, amikor kultúrát fogyasztunk, ekkor bizonyos mértékig passzív befogadók vagyunk, de a belső folyamatok mégis aktívan dolgoznak – mutatott rá.
A szabadság és a nyaralás akkor tölti be a szerepét, ha olyan dolgokkal töltjük, amit mi magunk szeretnénk, és úgy érezzük, hogy feltöltődünk tőle, ugyanakkor abban az esetben sincs baj, ha nem valósul meg belőle minden. – Az emberek nagy része az év nagy részét olyan dolgokkal tölti, amelyeket elvár vagy megkövetel tőle a munkahely, a mindennapi rutin és egy bevett életmód követése, vagy egy önmagunkról alkotott bizonyos kép fenntartása. A pihenőidőnek az is fontos eleme, hogy ezeket egy kicsit letegyük – hívta fel a figyelmet a szakember.
Jakobovits Kitti szerint ha valóban aktív pihenést szeretnénk, de semmi kedvünk negyven fokban a szabadban lenni, akkor az aktivitást fordíthatjuk a belső folyamatok javára anélkül, hogy fizikailag megerőltetnénk magunkat. Erre az egyik legjobb lehetőség az olvasás, de ugyanúgy szóba jöhet bármilyen kreatív, alkotó folyamat, mint például az írás, a festés, a rajzolás, vagy ha lehetőségünk van rá, valamilyen társas tevékenység: nagy beszélgetések, közös játékok. Ezek mind olyan dolgok, amelyekből épülni tudunk, és később is vissza tudunk nyúlni hozzájuk mint erőforrásokhoz – tette hozzá. Ugyanakkor nem minden esetben kell magunkra erőltetni az aktív pihenést.
– Biztosan mindannyian éreztük már azt a fáradtságot, amikor csak annyi telik tőlünk, hogy valamit a képernyőn bámuljunk, és teljen közben az idő. Ilyenkor felesleges leülnünk komoly beszélgetésekhez, agytörő játékokhoz vagy a több figyelmet igénylő könyvekhez, mert úgysem tudunk kellő minőségben foglalkozni velük – mondja a pszichológus.