1789. október 8-án a pogány török félhold ismét a keresztény császári sasoknak adta át a helyét Belgrád (Nándorfehérvár) falain. II. József Nagy Katalin szövetségeseként 1787-ben (ténylegesen 1788-ban) indított háborút a törökök ellen, amelynek elsődleges célja az úgynevezett melléktartományoknak (Dalmácia, Bosznia, Szerbia, Bulgária, Moldva, Havasalföld és Besszarábia) a birodalomhoz csatolása volt. Ehhez kulcsfontosságú lett volna a nemcsak stratégiai szempontból, hanem magyar részről szimbolikusan is fontos Belgrád elfoglalása, ez azonban a császár szempontjából kínos epizódokat sem nélkülöző háború során meglehetősen sokáig váratott magára.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/NY620fgAZLoR0xzPUFeaX6tT6pJ3kQOp0kwTLd5rN4A/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2E0YjQ5MDQ5ODFlNzRjMDY5YTAwZGE0MTYzYTBkZGI2.jpg)
Negyven éve merül, de ilyen kincsre még nem bukkant a búvár
Százhetven éve a Balti-tenger mélyén fekvő hajó roncsát fedezték fel.