Ép ésszel felfoghatatlan összeget fizettek egy madárért

Átszámítva 53,5 millió forintért kelt el egy fiatal vándorsólyom egy szaúd-arábiai vadászmadár-árverésen.

A kép illusztráció Fotó: Czeglédi Zsolt Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Példátlan összegért, átszámítva 53,5 millió forintért kelt el egy fiatal vándorsólyom egy szaúd-arábiai vadászmadár-árverésen. A Szaúdi Sólyomklub szerdai közleménye szerint a Falco peregrinus peregrinator (indiai vándorsólyom) alfajhoz tartozó madár egyedülálló tulajdonságai és ritkasága miatt érte meg egy vevőnek a 650 ezer szaúdi riál (173 ezer dollár) leütési árat.

A sólyomklub szerint ekkora összeget még soha sehol nem fizettek egy ilyen madárért a világon.

A rekord kedden született azon a másfél hónapig tartó sólyomárverésen, amelyet évente megrendeznek Szaúd-Arábiában. Az idei aukció október 3-án kezdődött, és november 15-ig tart.

A világrekorder 1,1 kilós vadászmadarat Szaúd-Arábia északkeleti részén, Hafer al-Batin város térségében fogták be a vadonban – közölte a sólyomklub. Az indiai vándorsólyom egy aránylag kis méretű alfaj.

A kép illusztráció Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A solymászat fontos része a Szaúd-Arábiában és a környező országokban élő arabok évezredekre visszanyúló sivatagi kulturális örökségének. Az éves sólyomárverést szervező, 2017-ben alapított Szaúdi Sólyomklubot a szaúd-arábiai kormány is támogatja e kulturális örökség megőrzésében.

Az akár 300 kilométeres sebességgel repülni képes sólymok nemzetközileg veszélyeztetett fajnak számítanak. Az adásvételükre, elfogásukra, tenyésztésükre és vadászatukra vonatkozó szabályok országonként eltérőek.

A Perzsa-öbölbeli sólyomtulajdonosok a hűvösebb téli hónapokban a közép-ázsiai országokban, Pakisztánban vagy Marokkóban kutatnak vadászati lehetőségek iránt, értékes madaraikat rendszerint a repülőgépek utasterében viszik magukkal.

A magyar solymászat hungarikum, szervezetten nyolcvan éve működik

Mintha végtelen ázsiai sztyeppén járnánk, pedig csak itt, a Dél-Alföld egyik falujánál kémleli a tájat a solymász. Héját röptet. Edzése ez a betanított madárnak. Az augusztustól március végéig tartó vadászidényben legalább napi két órát kell foglalkozni a ragadozóval, hogy izmai jó erőben legyenek, szilárd maradjon a gazda és az állat közti kapcsolat. Az ember és a madár együttműködésének ezt a formáját szabadon követésnek mondják. Az elöl haladó vadászt hívás nélkül követi a héja, s le-leszáll a kitartott kézen lévő vastag bőrkesztyűre az időnként felkínált jutalomfalatért. Ha nyulat, fácánt fedez fel a távolban, ösztönösen utánaered, rácsap és fogva tartja, míg a gazda kiszabadítja a prédát a karmok közül. Ilyenkor a vadász nemcsak azért siet, hogy megmentse a zsákmányt. Az ő gondja inkább az, nehogy megsérüljön a madara az egyenlőtlen küzdelemben. Amíg a galambászhéja súlya a másfél kilót sem éri el, a nyúlé öt is lehet. Az idomítás csúcsa, amikor ennél nagyobb testű vadra is rárepül a ragadozó madár, mivel csak akkor tesz ilyet, ha feltétlenül bízik abban, hogy az ember azonnal a segítségére siet.