A magyar solymászat hungarikum, szervezetten nyolcvan éve működik
Mintha végtelen ázsiai sztyeppén járnánk, pedig csak itt, a Dél-Alföld egyik falujánál kémleli a tájat a solymász. Héját röptet. Edzése ez a betanított madárnak. Az augusztustól március végéig tartó vadászidényben legalább napi két órát kell foglalkozni a ragadozóval, hogy izmai jó erőben legyenek, szilárd maradjon a gazda és az állat közti kapcsolat. Az ember és a madár együttműködésének ezt a formáját szabadon követésnek mondják. Az elöl haladó vadászt hívás nélkül követi a héja, s le-leszáll a kitartott kézen lévő vastag bőrkesztyűre az időnként felkínált jutalomfalatért. Ha nyulat, fácánt fedez fel a távolban, ösztönösen utánaered, rácsap és fogva tartja, míg a gazda kiszabadítja a prédát a karmok közül. Ilyenkor a vadász nemcsak azért siet, hogy megmentse a zsákmányt. Az ő gondja inkább az, nehogy megsérüljön a madara az egyenlőtlen küzdelemben. Amíg a galambászhéja súlya a másfél kilót sem éri el, a nyúlé öt is lehet. Az idomítás csúcsa, amikor ennél nagyobb testű vadra is rárepül a ragadozó madár, mivel csak akkor tesz ilyet, ha feltétlenül bízik abban, hogy az ember azonnal a segítségére siet.
