A pteroszauruszok rejtélyes új faját fedezték fel

Az ősmaradványokat a cambridgeshire-i mocsaras Fens-vidéknél fedezték fel munkások 1851 és 1900 között.

Joschua Knüppe illusztrációja

A pteroszauruszok egy eddig ismeretlen faját azonosította az angliai Portsmouth-i Egyetem egyik hallgatója több mint 100 évvel ezelőtt felfedezett ősmaradványok átvizsgálásakor.

A 26 éves Roy Smith a Cambridge-i Egyetem Sedgwick Földtudományi Múzeumában, valamint a Brighton és Hove-i Booth Természettudományi Múzeumban őrzött fosszíliákat elemezte – írja a BBC hírportálja.

Ezeket az ősmaradványokat a cambridgeshire-i mocsaras Fens-vidék egyik lelőhelyén fedezték fel munkások 1851 és 1900 között.

A fosszíliák egy részét annak idején cápagerincnek vélték, Smith azonban rájött, hogy valójában fogatlan pteroszauruszok állkapocstöredékeiről van szó.

A doktorandusz szerint a fosszílián látható aprócska lyukakban idegek futottak, amelyek a táplálkozásban játszottak szerepet. A cápák gerincében nincsenek ilyenek lyukak, ám a korai paleontológusok ezeket nem vették észre.

Joschua Knüppe illusztrációja

Két példány a pteroszaurusz rend Ornithostoma nemébe tartozik, ám van egy további fosszília, amely egyértelműen különbözik ezektől és egy új fajt képvisel, ez egy paleontológiai rejtély – jegyezte meg Smith, hozzátéve, hogy az ősmaradvány töredezettsége miatt az új fajnak nem lehet nevet adni.

A doktorandusz szerint nem valószínű, hogy a lelőhelyen sikerül újabb töredékeket találni, ám ígérete szerint amint véget érnek a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások, beleássa magát a többi múzeum gyűjteményébe az új faj esetleg további maradványai után kutatva.

Az eredményeket a The Proceedings of the Geologists' Association című folyóirat publikálta.

Őskori, gigászi madárcsalád maradványait találták meg

Egy őskori madárcsalád gigászi, akár a 6,4 méteres szárnyfesztávolságot is elérő tagjainak eddig feltárt legrégebbi maradványaiként azonosítottak a kutatók néhány fosszíliát, amelyet még az 1980-as években fedeztek fel az Antarktiszon.

A Pelagornithidae család tagjai legkevesebb 60 millió éven át repkedtek a világ óceánjai felett – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Noha a család egy jóval kisebb képviselőjének fosszíliája 62 millió évvel ezelőttről származik, az újonnan elemzett ősmaradványok egyike, egy 50 millió éves lábcsonttöredék, azt mutatja, hogy a nagyobb termetű pelagornithidek közvetlenül a dinoszauruszok vesztét okozó, 65 millió évvel ezelőtti tömeges kihalás után bukkantak fel. A szakemberek által megvizsgált másik fosszília, egy állkapocstöredék nagyjából 40 millió éves.

Peter Kloess, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i campusának diákja, a Scientific Reports című folyóiratban megjelenő tanulmány vezető szerzője szerint az 5-6 méteres szárnyfesztávolság azt mutatja, hogy a dinoszauruszok kipusztulását követően a madarak viszonylag gyorsan gigantikus méreteket öltöttek, majd évmilliókon át uralták az óceánokat.

Az utolsó ismert pelagornithid 2,5 millió évvel ezelőtt élt, egy változó éghajlatú korban, amikor a Föld lehűlt és beköszöntött a jégkorszak.

A Pelagornithidae család tagjainak állkapcsán tűhegyes fogakra hasonlító csontos nyúlványok futottak végig, amelyeket keratin borított. A madarak ezekkel az álfogakkal ragadták ki a tintahalakat és a halakat az óceánból.