Mindezek bizonyítják azt, hogy 1849 novembere előtt már „volt élet” a Lánchídon. De miképpen zajlott a hivatalos avatása? A pesti tömeg némán fogadta Haynaut és Geringert, Buda városának polgárai viszont hangos ovációval. A két díszvendég iránti ellenszenv érthető volt, hisz Bécs mindent megtett azért, hogy a híd ne épüljön fel, s amikor félkész állapotban volt – mint a fentiekben láttuk – megkísérelték felrobbantását. Alig néhány hete végeztette ki Haynau az aradi tizenhármat, s az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost. Még ki sem hűlt a teteme azoknak, akik októberben s november elején lettek a megtorlás áldozatai. Hogy mennyire nem volt ez a magyaroknak ünnep, jól szemlélteti az, hogy a budai hídfőn november 21-e olvasható az átadás dátumaként, de ez valójában csak a hídvám szedésének kezdete. Széchenyinek, a „legnagyobb magyarnak” nem adatott meg, hogy átmenjen azon a hídon, amelyet ő álmodott meg (ekkor már a döblingi elmegyógyintézetben volt), s amelynek azt a szerepet szánta, hogy összekössön. A figyelem központjába Haynau, a „bresciai hiéna” került. A Lánchíd 1849. november 20-án sokkal inkább elválasztott, mint összekapcsolt!
A szerző Köő Artúr, tudományos segédmunkatárs
Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján olvasható el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!