Emma pontot kapott
Emma Woodhouse „csinos volt, eszes, gazdag, derűs természetű; már huszonegyedik évében járt, de komolyabb baj vagy bánat még sosem érte” – kezdi Jane Austen életében megjelent utolsó regényét. A mások boldogságával zsonglőrködő ifjú hölgy úgy kavarja össze a szálakat, hogy azon csak az igaz szerelem segíthet, miközben a hősnők finom kelmékben sétálnak az angol vidék buja zöld mezein, kísérik őket az urak mély meghajlások közepette, hogy illően vitathassák a délutáni tea hőmérsékletét. Jane Austen a mai napig a György-kori Anglia egyik legnevesebb krónikása. Történetei a vidéki nemesség életébe nyújtottak bepillantást, tűpontos karakterekkel és ma talán eltúlzottnak tűnő manírral, de regényeit olvasva bárki elhiszi, hogy a szomszéd tyúkok elrablásának története fontosabb a napóleoni háborúknál. A fotográfusból és videóklip-rendezőből filmessé avanzsált Autumn de Wilde éppen ezt az életérzést szeretné bemutatni. Ennek megfelelően az Emma. pasztellektől átszőtt képi világa a Marie Antoinette színességét idézi, olyan cukormázas tökéletességet teremtve, hogy az embernek kedve támadna megnyalni a képernyőt. Alexandra Byrne jelmeztervező szinte csomagolhatja is a jövő évi Oscart, hiszen Kave Quinn nagyúri díszleteinek tökéletesen fésült bárányai között a hölgyek szoknyáját veszélyeztető utcai sár csak távoli fenyegetésként merül fel.