Hogyan látták elődeink a „magyar tengert” vagyis a Balatont?

Hogy kerül Siófok Veszprém-megyébe? Hát így! Különleges balatoni bemutató az 1800-as évek végéről: A Balaton tava című írás Eötvös Károlytól. A helyesírás és a megyehatár ugyan kicsit eltérő a maitól, ám a tartalom annál izgalmasabb – írja a likebalaton.hu.

Balatonfüred, 2020. január 6. Napfelkelte a balatonfüredi Tagore sétányról fotózva 2020. január 6-án. MTI/Vasvári Tamás Fotó: Vasvári Tamás

A Balaton Magyarország legnagyobb tava, sőt közép és dél Európa tavai közt is a legnagyobb. A magyar büszke e tavára s örömest nevezi magyar tengernek. Oly ország, melynek tengerpartjai nincsenek, mely csak Fiuménál tud egy kis szögleten a tengerre kitekinteni, mely a tavaszi áradásoknál nagyobb színvizet nem ismer, szívesen játszadozik elméjében azzal a gondolattal, hogy neki is van állóvize, mely hasonlít a tengerhez, s melyen csónakok, vitorlások és gőzösök raja ringatódzik.

Napfelkelte Balatonfüreden
Fotó: MTI/Vasvári Tamás

Terjedelme kerekszámban 160.000 magyar hold vagy 120.000 kataszteri hold, nemzetközi számokban kifejezve 12 földrajzi négyszögmérföld, vagy 690 négyszögkilométer. Hoszsza 82 kilométer, ha a kenesei legéjszakkeletibb ponttól a fenéki legdélnyugatibb pontig mérjük.

Története ott kezdődik, ahol neve.

A római foglalás előtt s a keresztény időszámítás kezdetén kelta nép lakta e környéket, s ez adta Pelso vagy Peiso nevét a tónak. A római világ megtartotta e nevet, sőt a Fertő tavát is így nevezte, melynek környékén a kelták boj nevű nemzetsége lakott. S talán ez lakott a Balaton mellett is.

Az avarok idején még Peiso néven nevezik a latin irók és csak később keletkezik a Balaton név, mely szláv nyelven mocsarat (Blatto) jelent. Azon szlávok nevezik el, kik e vidéken az avarok jobbágyai voltak.

A legelső kétségtelen hitelességű magyar okirat, I. Endre királynak 1055-iki alapító levele, Balatinnak nevezi. A Balaton közelében most alig egy-két szláv eredetű falu van, ennek lakossága is a múlt században telepíttetett, de szláv helynév sok van, és pedig mind az avar uralom idejéből. Ilyenek: Komárom, Tapolcza, Tihany, Paloznak, stb.

De hogyan került Tihany egy időben a déli partra? Mutatjuk!

Területe három vármegye közt van politikailag felosztva. Legéjszakibb sarka Almáditól Fűzfőig, egész éjszakkeleti oldala Fűzfőtől Akarattyáig s délkeleti oldala Akarattyától Siófokig Veszprémmegyéhez tartozik s a Sió folyó közepétől éjszaknak az almádi csárda tetejének orma irányában húzott vonal választja el a színvizet egy részről Veszprém, más részről Somogy és Zala megyék közt.

E képzeleti vonal sok jogi bonyodalomnak szolgál okáúl, s különösen a halászati birtokháborításoknál e vonal megállapítása mindig fölötte fontos ép úgy, mint azé a vonalé, mely a Balaton hoszszában Somogy és Zala megyék választó határvonalát képezi.

A Balaton egész terjedelmében magán tulajdon sokkal inkább, mint a felső-olaszországi és svájczi tavak. A part minden része s a víznek is egész fölszíne képzelt mesgyékkel ellátva, telekkönyvileg egyes birtokosok nevére van fölvéve.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Balaton: ahogy festőink látták az idők során

A Balaton festőjeként általában két kiemelkedő alkotót szokás megemlíteni: Udvardi Erzsébetet és Egry Józsefet. Nemrégiben mutatta be a likebalaton.hu egy művészeti tárlatot, amely Farkas István szigligeti alkotóról szólt. A mostani írásban a Pannon Tengert szintén megfestő, általában nemzetközi hírnévre is szert tevő, olykor a tónál élő vagy vissza-visszatérő XIX-XX. századi és kortárs magyar festőink tavi világát mutatják be.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.