A Magyarországon is nagy tiszteletnek örvendő szent 316-ban vagy 317-ben született a pannoniai Sabariában. A magáénak tudja Szombathely, a római kori Savaria: még a háza helyét is ismerni vélik, amely fölött most a védőszentsége alatt lévő templom áll, de Pannonhalma is, mert a hegy lábánál hajdan egy Sabaria nevű település volt. Az apátságnak is az ő védőszentje a megalapítása óta. Márton életéről szóló legfontosabb forrásunk Sulpicius Severus, aki személyesen találkozott vele, amikor már Tours püspöke volt, és az élettörténetét is megírta Vita Sancti Martini episcopi et confessoris című munkájában. Később hivatali utóda, Tours-i Gergely püspök, valamint Paulinus Petricordiae és Venantius Fortunatus is elkészítette az életrajzát, de ők már forrásokból dolgoztak.
Márton Ticinumban (Pavia) nevelkedett, majd egy császári rendelet nyomán tizenöt éves korától katonai szolgálatra kényszerült az akkor már katekumen (hittanuló) ifjú. Ekkor esett meg vele az a gyakran ábrázolt jelenet, hogy egy hideg téli napon Ambianum (Amiens) város kapujánál egy rongyos koldussal találkozott, s azt megszánva kettévágta katonaköpenyét, és a felét neki adta. Éjszaka Jézus jelent meg neki az álmában, aki ugyanazt a fél köpenyt viselte, amit Márton adott a koldusnak.
Tizennyolc éves korában megkeresztelkedett, majd hamarosan leszerelt, és visszavonult a világi élettől. Monostort alapított Milánóban, majd miután az ariánusok elűzték onnan, Hilariushoz, Pictavium (Poitiers) később szentté avatott püspökéhez ment tanulni, aki pappá szentelte. Később elhagyta a várost, hogy Itáliában élő szüleit meglátogassa és megtérítse. Utóbb visszatért Poitiers-be, aminek a közelében, Ligugéban remeteséget alapított. Később Tours népe az életszentségét ismerve a város püspökévé választotta, bár tiltakozott ellene, és önjelölt egyházi személyek igyekeztek a posztot maguknak megszerezni. Itt adta vissza a lelkét a Teremtőnek 391-ben. A tours-i zsinat 461-ben elrendelte a tiszteletét, 476-ban pedig templomot emeltek a sírja fölé.