Mi emberek nemcsak egy nagy közösséget alkotunk egymással, hanem a bolygón élő állatokkal és növényekkel is. Ha belátható időn belül nem változtatunk passzív és romboló magatartásunkon, akkor nagy probléma lesz. Ez a 15 hektáros völgy őseink törvényét követi: tartsd a jószágot a természete szerint. Minden állat a saját teljes életét éli. Ha megnézik a kerítés melletti lagúnarendszert, jó példája annak, hogyan élünk együtt a tájjal. Le lehetett volna csapolni, ki lehetett volna szárítani, csinálhattunk volna belőle szántót. De mi kotrógépekkel létrehoztuk azokat a szigeteket, csatornákat, így több vizet tárolunk ott. Tökéletes legelő és kaszáló lett, a ludak kedvenc helye.
Fotó: Mozsár Eszter / ZAOL.HU
– Harminckét év alatt – ahogy ön mondja – kiváló közösség kovácsolódott itt össze. Ehhez azonban kellett egy jó vezető, egy jó példa. Gondolta három évtizeddel ezelőtt, hogy mára az egész világon elismerik a módszerét?
– Soha nem a célok határozták meg az életemet, hanem a munka. Nagyon szeretem azt, amit csinálok, ezért szinte magától értetődő volt, hogy mellém álltak, követtek, és kialakult először a völgyben egy kis közösség, aztán az országban. Most ott tartunk, hogy Dél-Afrikától Kínán át, az Amerikai Egyesült Államoktól a Közel-Keletig hatalmas rendszer jött létre. Svájci központtal idén megalakult a Lovasíjász Világszövetség, ami a különböző kulturális és történelmi háttérrel rendelkező lovasíjászokat fogja össze, ennek vagyok alapító elnöke. Célunk, hogy a sportok királynője olimpiai szám legyen. 2011-ben az általam megálmodott oktatási és versenyrendszer bekerült az egyetemi oktatásba. 2013-ban Hungarikum lett. Mindig azt vizsgálom, hogy alkalmas vagyok-e a következő kihívásra. Eddig úgy néz ki, nem volt töréspont az életemben. A világban az egyik probléma, hogy bizonyos emberek mást gondolnak, mint amit csinálnak, vagy fordítva. Különösen akkor gond, ha vezető pozícióban vannak.
Örökös aranyszabály, hogy csak arról beszélj, amit meg tudsz csinálni vagy meg tudsz mutatni. A huszadik század eleje óta óriási emberkísérletek zajlanak, amiket olyanok találnak ki, akiknek nincs gyakorlati tapasztalatuk. Nem olyan bonyolult dolog ez. Ha azt mondom, hogy hajnali ötkor kelek, akkor azt teszem.
A teljes cikket ITT olvashatja el.
Lovas tudás a művészetben
Veszely Beáta a Ló és művészet kutatóprogram vezetője. Művészeti tevékenységének központi problematikája több mint huszonöt éve a ló és az ember kapcsolata, valamint a szemléletváltozások a lovas portré értelmezésében. Műveit számos egyéni és csoportos kiállításon láthatta a közönség hazai és külföldi galériákban, múzeumokban.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!