Rejtett kincsek, újrafelfedezésre váró régi épületek

Bezártak a szállodák, éttermek, leálltak a repülőjáratok, mégis, soha nem látott népszerűségnek örvend a turizmus egyik válfaja, az urbex, azaz a városi felfedezés. Míg az emberek nagy része a pálmafás tengerpartról álmodozik, egyre többen húznak bakancsot, és a városi, falusi hanyatlás nyomait keresve elhagyott kastélyokat, gyárakat, épületeket keresnek fel – írja a szabadfold.hu.

Csalapuszta nevezetessége az 1878-ban épített neoreneszánsz stílusú Kégl-kastély, amelybe ugyan luxushotelt terveztek, ám az épület elhagyott, állaga pedig gyorsan romlik Fotó: Kállai Márton Forrás: SZABADFOLD.HU

Ahogy Komárom belvárosában felmegyünk a hatalmas, sokemeletes, régóta elhagyott épületek láncokkal lezárt főbejáratához, a hosszú lépcsősor szélénél kivert üvegű ablakokat látni.

Egy határozott mozdulattal átlépek a háromméteres mélység felett az egyik ablakpárkányra, és tekintélyes súlyomat áthelyezve, ahol az üveg teljes egészében kitörött, előbb vállal, majd egész testtel bejutok a házba úgy, hogy végül a bakancsommal rálépek egy íróasztalra, és hopp! Az üvegszemcsék csikorognak, ahogy földet érek az egykori portásfülkében. Rongyok a szekrény tetején, a sarokban egy légycsapó társaságában üres befőttesüvegek várják a világvégét.

Az ilyen helyeken szokásos kulcstartó szekrény „kertész”, „lőtér”, „busz”, „garázs”, „kávézó”, „csicsa kerámia”, „takarítók”, „könyvtár”, „belső ellenőr”, „trafóház” feliratai megvannak még, az egyik rekeszben félig töltött sószóró.

Nehéz lenne kideríteni, hogy ki volt jó néhány éve az utolsó portás itt, de arra a szekrényre ragasztott címkékből, amelyen egy 2011-es falinaptár is látható, kiderül, hogy igencsak kedvelte a „füstölt-főtt tarját” (6 címke) és a „füstölt angolszalonnát” (3 címke), illetve a Medve sajtot (2 címke), desszertként a banánt (hat különböző címke), és megállapítható, hogy a Fa tusfürdő (két címke) „sportos” illatáért is rajongott ő maga vagy kedves valakije.

Régen volt itt egy gyermeki félelmet kiváltó orvosi rendelő is
Fotó: Kállai Márton / SZABADFOLD.HU

Régen gyermekváros volt itt, öt-tíz éve bezárták, most már minden látványosan az enyészeté. A radiátorokat leszerelték, salétromfoltos a plafon. Televíziók a sarokban, az egyiken pedagógiai módszertani könyv harmadik osztályok vezetői számára 1966-ból, és néhány Polimer magnókazettát is szétdobáltak valakik.

A folyosó mozaikpadlójának kötőanyagát megette az idő, csúszik a kerámia a lábunk alatt. Rozsdás ruhafogasok lógnak be a falról a színházterem felé vezető folyosón, a színpadnál ugyan lógnak még a plafonventilátorok, ám a vastag üvegfal mellé felkúszott a növényzet, és a réseken át már rég behatolt vékony ágaival az épületbe.

Kalauzom egy ismert urbexes. Ez a szó az urban exploration, városi felfedezés rövidítése. Becenevén Qkor, becsületes nevén László, egy Békés megyei faluból való fiatalember. Volt egy break, hip-hop tánccsoportjuk, onnan a becenév, szinte mindenki így ismeri. Megtudom, hogy mezőgazdasági gépszerelőnek tanult, aztán nyugatnak indult, azaz Magyarország nyugati felére.

Először hegesztőként kezdte Gyöngyösön Morvai Ferencnél, a kazánkovácsnál, és már tizenöt éve Győrben él, ahol egy öntödében dolgozik vezetőként a formázó gépsoron, ahol kerékagyat és féknyerget készítenek. Járt már itt. Mivel este éjszakai műszakba megy, mára ezt a könnyű terepű újrafelfedezést tervezte a Győrhöz közel eső településen, Komáromban.

Qkor, azaz László, az ismert városi felfedező az elhagyott komáromi gyermekváros színpadán
Fotó: Kállai Márton / SZABADFOLD.HU

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Díszbuzogány

Egyelőre a magyar államé marad az Esterházy-kincsek egy része. Erről a Fővárosi Törvényszék döntött első fokon. A pert az Ottrubay család kezében lévő Esterházy Magánalapítvány tavaly indította, hogy megszerezze Közép-Európa legnagyobb barokk főúri műkincsgyűjteményének tulajdonjogát. A hagyaték százmillió eurót ér, ezért a felperes, akit a főúri család perel, fellebbezni fog.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.