A mérgek termeléséhez olyan rugalmas génekre van szükség, amik az emberi nyál mirigyeinak kifejlődésével hozhatók kapcsolatba. E gének azt is megmagyarázzák, miként jelenhetett meg a méregtermelés az állatok királyságán belül több mint százszor olyan élőlényekben, melyek ősei még egyáltalán nem tudtak előállítani toxikus anyagokat.
Lényegében mindenkiben ott van a szükséges építőelem – idézi a Live Science tudományos portál a tanulmány társszerzőjét, az Okinawai Tudományos és Technológiai Intézet kutatóját, Agneesh Barua evolúciós genetikus doktoranduszt.
Innentől már csak az evolúción múlik, kifejlődik-e bennünk a méregtermelés képessége.
A szájban termelődő mérgek elterjedtek az állatvilágban, megtalálható egyes pókoknál, kígyóknál, emlősöknél. A biológusok már korábban is felismerték, hogy a méregmirigyek gyakorlatilag módosult nyálmirigyek, arra azonban eddig nem volt válasz, milyen molekuláris mechanizmus hozta létre az átváltozást.
Ez a kutatás egy igazi mérföldkőnek számít a területen„
– nyilatkozta Bryan Fry biokémikus, az ausztrál Queenslandi Egyetem kutatója, aki egyébként nem vett részt a publikáció elkészítésében.
Fotó: Pexels
A méregtermelés genetikai fundamentuma
A mérgek a természet rugalmasságának legékesebb példái. Számos méreganyag elterjedt az állatvilágban; a százlábúak mérgének egyes komponensei például megtalálhatók a kígyóméregben is” – magyarázta Ronald Jenner, a londoni Természettudományi Múzeum mérgekre specializálódott szakértője. Hozzátette: az új kutatás nem a méreganyagokra koncentrál (mivel azok gyorsan evolválódnak, és összetettek), hanem olyan „háztartási„ génekre, amik szabályozzák, és nem létrehozzák a toxikus vegyületeket.
Ezek a szabályozó gének testesítik meg az egész méregrendszer alapját.
A tanulmány szerzői a kutatómunkát egy Japánban invazív mérgeskígyó, a Trimeresurus mucrosquamatus genomjának elemzésével kezdték. „Mivel ismerjük az állat összes génjének funkcióját, gyorsan megtaláltuk azokat, amik a méregtermeléssel vannak összefüggésben” – mondta Barua.
A kutatócsoport egy olyan géncsoportra bukkant, ami az amnióták (magzatburkosok) számos szövetében megtalálható.
Az amnióták a négylábú gerincesek egy csoportja, amelyhez az emlősszerűek és a hüllőszerűek tartoznak. A talált génkészlet a fehérjék hajtogatásáért (megfelelő szerkezetének kialakításáért) felel, ami logikus, hiszen maguk a méreganyagok is fehérjékből épülnek fel.
„Az ilyen szövetnek biztosítania kell, hogy a szükséges fehérje nagy mennyiségben termelődjön„ – fejtette ki Barua.
