Képzeljük el, hogy a mongol hordák két mészárlás között arra kényszerítik a leigázott magyarságot, hogy pirosbetűs ünnepként tekintsen a muhi csata napjára. Vagy azt, ahogy a török iga alatt senyvedő ország népét kivezénylik az utcára a mohácsi vész évfordulóján, hogy önfeledten éltesse gyilkosait. De Ferenc Józsefet is magunk elé idézhetjük, amint az aradi vértanúk kivégzésének napján minden évben audiencián fogadja a legyőzött és gyászoló magyar nép küldöttségét, hogy hálát adjanak neki a leszámolásért és a szabadságharc vérbe fojtásáért. Abszurdnak tűnik? Pedig a második világháborút követően évről évre megismétlődtek a fentiekhez hasonló jelenetek. Azzal, hogy a kommunista hatalombitorlók április 4-ét a „felszabadulás” napjának kiáltották ki, és a nemzet legnagyobb ünnepének, történelmünk legdicsőbb pillanatának hazudták, olyan mély gyalázatot követtek el ellenünk, amelyre egyetlen korábbi megszálló hatalom sem vetemedett.
Meglepő tény derült ki egy időszámítás előtti napkitörésről
A kutatók kimutatták, hogy az extrém naptevékenység egy erős napkitörés, amelyet korábban az időszámítás előtti 660-ra datáltak, valójában 664 nyarán történt.