Április 4. – a megalázás gyakorlata

Amikor a Vörös Hadsereg kora ősszel elérte a trianoni magyar határt, ellenséges területre érkezett, és ennek megfelelően is viselkedett.

Hősök tere, április 4-i ünnepség Forrás: Fortepan / Magyar Rendőr

A front tavaszra vonult át az országon. A megszálló hatalom – ki tudja, miért – április 4-ét jelölte ki a győzelem, vagyis a „felszabadulás” napjának. Valójában egy héttel később hagyta el az utolsó német katona hazánk területét, az „ünnep” időpontja ugyanúgy hazugság volt tehát, mint a tartalma. De ünnepelnünk kellett, 1950-től ezt már jogszabály írta elő számunka. Április 4. munkaszüneti nappá vált, eleinte évente, majd ötévente katonai díszszemlével fűszerezve. És mit ünnepeltettek velünk?

Hősök tere, április 4-i ünnepség
Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

A tömeges bebörtönzéseket, a koncepciós pereket, a kivégzéseket, a csengőfrászt, a padlássepréseket, az ÁVO-t, a kisajátításokat, az államosítást, az internálásokat és deportálásokat, a kitelepítéseket, az Andrássy út 60. pincéiben fröcsögő vért, a szalámitaktikát, a hortobágyi juhaklokat és Recsket, az egypártrendszert, a személyi kultuszt, a kollektivizálást, a három T-t, a gerincek megtörését, a hamis gulyást és a nemzettudat kiirtását. Egy szóval: az elnyomást. Egy olyan életellenes ideológia ránk kényszerítését kellett dicsőítenünk, amely teljesen idegen volt a magyar állam- és nemzetfejlődéstől, a hagyományainktól, a gyökereinktől. Magyarországon ez az embertelen eszme soha nem győzedelmeskedett volna a megszálló szovjet hadsereg jelenléte nélkül.

Felszabadítás? Egy felszabadító hadsereg a háború lezárásával, a békeszerződés aláírásával elhagyta volna a legyőzött térséget; maradni a megszállók szoktak. Hazánk újra egy erőszakosan terjeszkedő birodalom gyarmatává vált. Buda 1541-es eleste után folyamatosan a szabadságunktól megfosztva éltünk – leszámítva a két világháború közötti néhány évet –, de a többszáz éves tapasztalat is kevés volt ahhoz, hogy felkészülten érje a nemzetet a kommunizmus valósága. A terror és a megfélemlítés napi gyakorlata mellett elszenvedtük a legmélyebb megaláztatást is: annak a szovjet hadseregnek kellett hálát zengenünk, amely gyalázatot, nemi betegséget, rabságot és halált osztott.

A szerző Borvendég Zsuzsanna tudományos munkatárs

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján olvasható el.

A Magyarságkutató Intézet az április 4-i írása mellett egy húsvéti megemlékezést is közreadott vasárnap: Wittner Mária hitvalló, de aktuálpolitikai párhuzamokat is megvonó szavaival.