Képzeljük el, hogy a mongol hordák két mészárlás között arra kényszerítik a leigázott magyarságot, hogy pirosbetűs ünnepként tekintsen a muhi csata napjára. Vagy azt, ahogy a török iga alatt senyvedő ország népét kivezénylik az utcára a mohácsi vész évfordulóján, hogy önfeledten éltesse gyilkosait. De Ferenc Józsefet is magunk elé idézhetjük, amint az aradi vértanúk kivégzésének napján minden évben audiencián fogadja a legyőzött és gyászoló magyar nép küldöttségét, hogy hálát adjanak neki a leszámolásért és a szabadságharc vérbe fojtásáért. Abszurdnak tűnik? Pedig a második világháborút követően évről évre megismétlődtek a fentiekhez hasonló jelenetek. Azzal, hogy a kommunista hatalombitorlók április 4-ét a „felszabadulás” napjának kiáltották ki, és a nemzet legnagyobb ünnepének, történelmünk legdicsőbb pillanatának hazudták, olyan mély gyalázatot követtek el ellenünk, amelyre egyetlen korábbi megszálló hatalom sem vetemedett.

Így tud jól aludni kánikulában, mutatjuk az egyiptomi trükköt!
Melegben hamarabb elfáradunk, könnyebben kiszáradunk és gyakoribbak az alvászavarok is.