Miután a király látta, hogy közvetlenül nem képes keresztül vinni az akaratát, így belegyezett abba, hogy az 1567-es országgyűlés döntése szerint Báthory és a rendek maguk intézzék el a vezetőválasztást. Ebben természetesen az is közre játszott, hogy miután Báthory megszerezte a szultán támogatását, olyan megoldást kínált fel Miksának, amely az adott helyzetben számára is elfogadhatónak bizonyult: Erdély leendő uralkodója a fejedelemi helyett csak vajdai címet venné fel, amely egyúttal azt is jelentené, hogy elfogadja maga felett Miksa hatalmát. Ezzel a lépéssel Báthory nemcsak a magyar királyt, de a Habsburg-párti erdélyi nemeseket is meg tudta nyerni a maga számára.
Ki kell hangsúlyozni, hogy Báthory István nemcsak azért indult sokkal jobb pozícióból, mert maga mögött tudhatta II. Szelim támogatását, hanem azért is mert a Báthory család ecsedi és somlyói ágának tagjai egy évszázada folyamatosan részt vettek Erdély vezetésében. Édesapja, az idősebb Báthory István, aki már a mohácsi csatát megelőző években szorosan együttműködött Szapolyai Jánossal, fontos szerepet játszott abban, hogy 1526 után Erdély megmaradjon Szapolyai oldalán, 1529 és 1534 között erdélyi vajdaként ő irányította a keleti országrészt. Ilyen háttérrel valahol törvényszerűnek tűnt, hogy Báthory István került Erdély élére. Azonban hiába tudhatta maga mögött Szelim támogatását, Bekes Gáspár nem tett le arról, hogy megszerezze magának a hatalmat, s kettejük döntő összecsapására kicsivel több mint négy év múlva, Kerelőszentpál mellett került sor.
Az eredeti cikk ide kattintva érhető el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!