Egyelőre csak álom a bálnák nyelvén való kommunikáció

A nagy ámbráscet a bolygó leghangosabb állatai közé tartozik, recsegő, kopogtató és csettegő hangokat produkálnak, hogy kommunikálhassanak más bálnákkal, amelyek akár néhány száz kilométerre is vannak tőlük. Ezeknek a különös hangoknak a szimfóniája a kutatók szerint elég kifinomult lehet ahhoz, hogy teljes értékű nyelvnek minősüljön. De vajon megérthetjük valaha, hogy mit is mondanak ezek a cetfélék? – teszi fel a kérdést az Origó cikke.

Megtanulhatunk-e valaha a bálnák nyelvén beszélni? Forrás: Pexels

Dekódolják az állatok kommunikációját

A kérdésre adott válasz egy határozott igen, ám először a kutatóknak egyes bálnák példátlanul sokféle kommunikációjának arzenálját kell összegyűjtenie és elemezne.

a miénknél hatszor nagyobb agyú nagy ámbráscetek (physeter macrocephalus) bonyolult társadalmi életet élnek,

amelyek idejük nagy részét szocializálódással és a különböző hangok cseréjével töltik. Ezek az üzenetek lehetnek rövidek, mondjuk tíz másodpercesek, de akár fél órán keresztül is tarthatnak.

A bálnahangok bonyolultsága és időtartama azt sugallja, hogy elvileg képesek egy összetettebb nyelvtan bemutatására, mint más nem emberi állatok – mutattak rá a kutatók az arXiv.org szerveren publikált tanulmányban.

A publikáció az úgynevezett Ceti (Cetacean Translation Initiative) néven ismert, interdiszciplináris projekt keretében vázolja fel annak a tervét, hogyan tudják dekódolni az állatok kommunikációját.

A különös „csettintési szekvenciákat” először az állatok hangfelvételeinek összegyűjtésével, majd a gépi tanulás segítségével próbálják meg dekódolni.

A Ceti tudósai úgy döntöttek, hogy azért a nagy ámbrásceteket tanulmányozzák, mivel kattintásaik szinte Morse-kódszerű felépítésűek, amelyet a mesterséges intelligencia könnyebben elemezhet.

Megtanulhatunk-e valaha a bálnák nyelvén beszélni?
Fotó: Pexels

Nagyon nehéz őket tanulmányozni

Az a kevés, amit ma a tudomány tud a nagy ámbráscetekről, azt mind nemrégiben tanulta meg. A Ceti által közzétett új kutatás szerint csak az 1950-es években vette észre a kutatók világa, hogy az állatok hangokat adnak ki.

Most azonban úgy tűnik, hogy ez a csettintés kettős célt szolgál – írja a Woods Holes Oceanográfiai Intézet. „A nagy ámbráscetek akár 1200 méter mélységbe is lemerülhetnek, vagyis háromszor mélyebbre, mint a kutató tengeralattjárók; mivel ilyen mélységben abszolút sötétség van, ezért ezeket a hangokat úgy alakították ki, hogy a kattintásokat echolokációra használhatják.”

Ugyanezt a kattintási mechanizmust használják társadalmi kommunikáció során is, bár ezek a hangok egy kicsit másként hangzanak.

– Mindez nagy kihívást jelent, mivel a nagy ámbrásceteket nagyon nehéz tanulmányozni – mondta David Gruber, tengerbiológus, a Ceti projekt vezetője a LiveScience online tudományos portálnak. – Ám most valóban megvannak azok az eszközeink, amelyekkel mindezt mélyebben meg tudjuk vizsgálni olyan módon, amire eddig nem voltunk képesek.

Hozzátette: ezek az eszközök magukban foglalják a mesterséges intelligenciát, a robotikát és a drónokat.

Mára már észrevétlenül követhetik és távolról hallgathatják a bálnákat
Fotó: Pexels

Észrevétlenül is tudják követni a bálnákat

A Ceti projektben jelenleg mintegy százezer spermium bálna csettintésről készítettek egy adatbázis, amelyeket a tengerbiológusok hosszú évek alatt szorgalmasan gyűjtöttek össze, ám a gépi tanulási algoritmusokhoz nagyjából négymilliárdra lehet szükség.

Ennek a hiánynak a leküzdésére a Ceti számos automatizált csatornát hozott létre a bálnák felvételeinek összegyűjtésére.

Idetartoznak a víz alatti mikrofonok, amelyeket a nagy ámbráscetek által látogatott vizekben helyeznek el, illetve olyan mikrofonok, amelyeket légi drónok alkalmaznak, amint észreveszik a felszínen gyülekező állatok egy csoportját, sőt olyan robothalak is léteznek, amelyek

észrevétlenül követhetik és távolról hallgathatják a bálnákat.

A szakemberek szerint azonban a hangot nehezebb elemezni, mint a szöveget. Kihívást jelenthet például, ha egy szót el kell kezdeni és befejezni.

– A kimondott szavak közötti korlátok egyértelműbbek és kevésbé szabályosak, ezért a mintákhoz több adatra lehet szükség – mutatott rá Sharma. – Emellett nehézséget jelent, hogy azok a világok, amelyekben ezek a bálnák élnek, nagyon különbözők, ezért a viselkedésük is nagyon eltérő lehet.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Pexels