A középkor végén a magyarok sorsát alapvetően határozta meg az oszmán-török hódítás. A híres törökverő, Kinizsi Pál tetteire odafigyeltek az emberek. Később a mohácsi csatavesztés eldöntötte a Magyar Királyság történetének alakulását a következő másfélszáz évre. De hogyan élték meg ezt a korabeliek? A Margit-szigeti apácák történetére az 1531-ben készült Thewrewk-kódex kapcsán térünk ki – olvasható a Magyarságkutató Intézet írásában.
A Margit-szigeten, régi nevén a Nyulak szigetén működött a középkori domonkos apácák kolostorában egy könyvmásoló műhely. Innen került ki kilenc kódexünk is. A másolók közül három ismert egyéniség: Ráskay Lea, Legéndy Kató és Sövényházi Márta. Utóbbi nevéhez köthető az 1531-ben készült Thewrewk-kódex (e.: török), amelynek egy részét ő készítette. Az 1520-as évekre Sövényházi Márta Ráskaytól megörökölhette a szigeti zárda könyvtárosi tisztét, de elődje következetességével szakított. A másolataiban nem ismerhető fel kiforrott helyesírási rendszer (a korban még nincs egységes helyesírás, de különféle tendenciák megfigyelhetők). Sövényházi többet ügyelt a szöveg külsőségeire és díszítésére, mint a tartalomra.

Fotó: http://nyelvemlekek.oszk.hu/adatlap/thewrewkkodex
A Thewrewk-kódex nagyobb része egy ismeretlen lejegyzőnek köszönhető, ő írta be a kódexbe kétszer az 1531-es évszámot, a keletkezés helyéről viszont nincs pontos adatunk. Noha rendtársa, Ráskay Lea számos bejegyzést hagyott a kódexlapok szélén, az általa készített kódexeket egy kivételével ellátta a keletkezés idejével. Megemlékezett országos eseményekről (Dózsa-féle parasztfelkelés, 1518-as bácsi országgyűlés, Perényi Imre nádorispán halála), de hírt adott a kolostor életének fontos eseményeiről is. Mindennek ellenére sajnos több részletről nincs tudomásunk – talán ha több nyelvemlék vészelte volna át a történelem viharait… (Emlékeztetőül: egyes becslések szerint a középkori magyarországi írott anyagok 98%-a semmisülhetett meg. De ebbe beleértendők a nem magyar nyelvű munkák is.)
1526-ban a törökök megtámadták Budát, ami elől az apácák ereklyéikkel és levéltárukkal együtt Kőszegre menekültek. A latinul nem tudó apácák számára a magyar nyelvű olvasmányok igen értékesek voltak, sok becses nyelvemlék fennmaradását az egykori gondosságuknak köszönhetjük. 1527-ben visszatértek a szigetre, de nem sokáig maradtak, mert Budát török támadás érte 1529-ben. Az apácák kaptak egy menlevelet Báthory Istvántól Visegrád–Esztergom–Komárom–Galgóc–Nagyszombat–Pozsony útvonalra, de kérdéses, hogy valóban erre menekültek volna, hiszen a törökök is errefelé tartottak. Számolhatunk azzal is, hogy Nagyvárad felé húzódtak. Az biztos, hogy 1541-ben, Buda elfoglalása után végleg elhagyták a szigetet és a Nagyvárad melletti Szent János kolostor fogadta be őket. Egyes feltevések szerint Ráskay és Sövényházi is ott volt a menekülő apácák között, de egyikőjük jelenlétét sem tudjuk bizonyítani tényszerűen.