Azonban a Nyulak szigeti apácák Erdélyben sem leltek menedéket, de ezúttal nem a török hozta rájuk a vészt. A XVI. században az egyház megújulása több vallási irányzat megszületését eredményezte, ezek között nem mindig volt békés a kapcsolat. Erdélyben 1556-ban korlátozták a katolikus vallásgyakorlatot, 1566-ban pedig a szerzetesrendek felszámolására és Erdélyből való kiűzésére hozott rendeletet az országgyűlés. A Margit-szigeti apácáknak újra költözniük kellett, ezúttal a vallási türelmetlenség miatt. Pápai Engedéllyel kerültek Nagyszombatba, ahol az 1567-ben leégett jezsuita kollégium épületét kapták meg. 1614-ben már csak heten voltak életben közülük. Egy évvel később áthelyezték őket Pozsonyba a klarisszákhoz. 1637-ben hagyta itt az árnyékvilágot az utolsó szigeti apáca.
A körülményeket ismerve megdöbbentő, hogy a másolást menekülés közben is folytatták, sőt új könyveket készítettek. Sövényházi Márta jegyezte le 1529 és 1531 között az Érsekújvári kódex majd kétharmadát, valamint dolgozott a Thewrewk-kódexen is. Az utóbbi egy imádságos könyv, melynek a XV. század végi előképe volt a nyomtatásban is megjelent Hortulus animae. A könyvből 13 imának mutatható ki latin megfelelője, további párhuzamokat mutat a kódex az Antidotarius animae című könyvvel. A Thewrewk-kódex külső megjelenése (mérete) és tartalma alapján magánhasználatra szánt könyv volt, amelyre a bajok közepette szükség is lehetett, de a kor divatjába is illett efféle olvasmány. A kódexben hét másoló munkája különíthető el, a törzsanyagot az első, harmadik és ötödik lejegyző által készített részek teszik ki, a többi későbbi másolók bejegyzései. A harmadik másoló azonosítható Sövényházi Mártával. A másoláskor a Czech- (e.: ceh), Gömöry- és Érsekújvári kódex egy helyen lehetett, de a szövegpárhuzamok alapján talán a Pozsonyi kódex (vagy ennek több forrása) is kéznél lehetett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!