Becslések szerint a világon több mint 2900 kígyófaj él, ezek közül nagyjából hétszáz faj méregtermelő. Emberre körülbelül 250 faj jelenthet veszélyt, de nem feltétlenül a legerősebb mérgű, leghalálosabb fajok a legveszélyesebbek, hanem azok, amelyekkel viszonylag gyakran találkoznak az emberek. A legtöbb halálos marást a viperák, a kraitok és a kobrák okozzák.
A trópusi orvoslással és higiéniával foglalkozó amerikai társaság (American Society of Tropical Medicine and Hygiene – ASTMH) legutóbbi philadelphiai ülésén a kígyómarások kérdésével foglalkoztak. A bemutatott kutatásból kiderült, hogy a végzetes kígyómarások sokkal nagyobb egészségügyi problémát jelentenek, mint korábban gondolták. Ennek oka részben az, hogy eddig alábecsülték a marások számát.
A kígyómarásoknak csak nagyon kis része jut az egészségügyi hatóságok tudomására. A megmart áldozatok nagy része nem kerül egészségügyi intézetbe.
Egy bangladesi tanulmányból például kiderült, hogy a kezelt sérültek csak három százaléka fordult közvetlenül orvoshoz, 86 százalékuk kígyóbűvölőket keresett fel a bajával. A kígyómarások áldozatai gyakran nem jutnak el kórházba, mert túl messzire kellene utazniuk, ráadásul bizonyos vidékeken kevés a készleten tartott és elérhető ellenanyagok száma, és a kezelés is túl drága.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint évente ötmillió ember szenvedhet kígyómarást.
Háromszázezer eset végződik tartós károsodással és mintegy százezer halállal. Két, közelmúltbeli tanulmány azonban arra utal, hogy a probléma sokkal nagyobb, mint amit a hivatalos statisztika jelez. A PLoS Neglected Tropical Diseases szabad hozzáférésű folyóiratban 2011-ben megjelent tanulmány szerint Indiában évente 46 ezer ember hal meg kígyómarástól a hivatalos kétezerrel szemben. Egy másik felmérésből kiderül, hogy csupán Bangladesben évi hétszázezer kígyómarás történik, közülük hatezer végződik halállal – jóval több, mint korábban becsülték.
Mi a helyzet Magyarországon?
Hazánkban mindössze két mérgeskígyófaj él: a 60-90 centiméteres keresztes vipera (Vipera berus), és a kisebb, 40-50 centiméteres rákosi (parlagi) vipera (Vipera ursinii rakosiensis).
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Pexels
