Ma már globális katasztrófát okozna a Carrington-esemény
Tóth Gábor, a Michigani Egyetem kutatója 2021. augusztus 11-én kiadott közleményében így nyilatkozott az EarthSky tudományos portálnak: „Csak két természeti katasztrófa van jelenleg, amelyek hatással lehetnek az Egyesült Államok egészére. Az egyik a világjárvány. A másik pedig egy extrém kozmikus esemény." A szélsőséges űridőjárási események azonban nemcsak az Egyesült Államokban élők, hanem az egész emberi társadalomra katasztrófát jelenthetnek.
Ilyen katasztrofális hatású eseményt okozhat egy erős napkitörés. Noha ez nekünk nem ártana közvetlenül, mert a földi atmoszféra megvédi az emberi szervezetet a Napból érkező korpuszkuláris (részecske) sugárzás veszélyes élettani hatásaitól, de a Föld légkörének felső rétegei – valamint bolygónk magnetoszférája – már komolyan érintettek lennének.
Egy erős napkitörés képes „megsütni" az elektronikát, és világszerte tönkretenni az elektromos hálózatokat.
Szerencsére 1859 óta nem volt valódi globális katasztrófával fenyegető napkitörés.
1859-ben történt az úgynevezett Carrington-esemény, amit egy rendkívül erős napvihar okozott. A kitörés tönkretette a távíróvezetékeket, és olyan erős sarkifény-jelenséget okozott,
hogy a madarak nappalnak vélték a fényes éjszakákat,
ami miatt teljesen megzavarodva éjjel is repülni kezdtek. Egy ahhoz hasonló intenzív napkitörés, ami 1859-ben történt, a jelenkorban már globális válságot okozna, mert tönkretenné a műholdak elektronikai rendszereit, és a Földön is megbénítaná szinte az összes elektromos technikát. A tét tehát sokkal nagyobb napjainkban, mint ami több mint másfél évszázada volt.
Mindenki felismerte a napviharok jelentette fenyegetést, és a pontos előrejelzés szükségességét
A jelenleg alkalmazott technikák legfeljebb 30 perccel korábban képesek megjósolni egy napvihart, közvetlenül a kitörés előtt. Ez pedig túl rövid idő ahhoz, hogy globális szinten életbe léphessenek a károk elkerülést célzó védelmi intézkedések. Tóth Gábor és kutatócsoportja ezért legalább három napra szeretné feltornázni az előrejelzés intervallumát, ami már elegendő lenne a tömegesen bekövetkező károk megelőzéséhez.
Tóth és csapata a Space Science with Quantified Uncertainties programban dolgozik, amelyet a National Science Foundation (NSF) és az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA finanszíroz. A program több tudományterület kutatócsoportjait foglalja magában,
akik jobb és hatékonyabb számítógépes modelleket próbálnak kifejleszteni a napkitörések pontosabb előrejelzésére.
Ahogy Vjacseszlav Lukin, az NSF munkatársa mondta:
Ennek szükségességét már egy ideje felismerték, és a hat projektbe nemcsak a vezető egyetemi csoportokat, hanem a NASA kutatóközpontjait, a védelmi minisztériumot, az Energia Nemzeti Laboratóriumok Intézetét, valamint a magánszektort is bevonják.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: NASA
