Egy új korpusz terve 2012 júniusában, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoportjának tudományos ülésén vetődött fel komolyan. Az akkori tervek szerint az új kötet Sebestyén Gyula monográfiájának századik évfordulójára, 2015-re jelent volna meg, azonban a filológiai előkészítés és a helyszíni ellenőrzés hosszadalmas munkája miatt a kézirat elkészítése a vártnál lassabban haladt.
E kötetben a székelyföldi, jellemzően templomokban fennmaradt feliratok és a székely írás kéziratos emlékeinek részletes bemutatása mellett helyet kaptak – eredeti nyelven és magyar fordításban – a székelyek betűit említő történeti források és a 18–19. század tudománytörténeti értékű fejtegetései, amelyek úttörő jelentőségű, de sokszor csak másodkézből ismert, részben még nem közzétett írások.
A székely írás kutatásában még sok a tennivaló, ezt a munkát a kutatók minél pontosabb fogalmazással és adatolással, továbbá elemző rajzokkal és részletes, jó minőségű fotódokumentációval igyekeztek segíteni, ami sok esetben kiválthatja a helyszíni vizsgálatot. A ma már szinte követhetetlenül szerteágazó, esetenként nehezen beszerezhető szakirodalomból bőven merítettek, kerülve a tudományon kívüli megközelítéseket és az érdemi új adatokat nem tartalmazó, ismétlő jellegű gyűjtéseket. A kötet olyan referenciaműnek készült, amely hosszabb időre a székely írás további kutatásának mérvadó kiindulópontja és nélkülözhetetlen forrása lesz.
Rendelési és vásárlási információk itt találhatók.
Borítókép: A XV. században épült gótikus, unitárius műemlék erődtemplom kazettás mennyezetének leghíresebb kazettája az Orbán Balázs által felfedezett ősi székely rovásírású felirattal: „Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon.” A virágdíszes, kazettás mennyezetet Muzsnai György festette 1668-ban. Fotó: MTVA/Oláh Tibor
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!