A kanadai Ellesmere-sziget északi csúcsánál lévő Hazen-tó mintegy hetven kilométer hosszú és 12 kilométer széles, mélysége 267 méter. Az Északi-sarktól 900 kilométerre lévő régióban a nyári középhőmérséklet 2007 óta egy Celsius-fokkal emelkedett. A tudósok azt hitték, hogy a tó vizének hatalmas térfogata miatt viszonylag stabilan ellenáll a klímaváltozással járó felmelegedésnek, ám az eredmények azt mutatják, hogy nemcsak a vízgyűjtő területén, hanem az állóvíz teljes ökoszisztémájában drámaiak a változások. A gleccserek olvadása nyomán megtízszereződött a tóba áramló víz mennyisége, emiatt a gleccserjégből és a környező talajból több üledék és szerves szén, valamint káros anyag, például higany került bele. Emellett nyaranta jégmentessé vált – erről három éve az Ng.hu számolt be –, holott korábban csak nagyon ritkán olvadt el a jégtakaró. Emiatt megváltozott a tó algafajainak összetétele. Most már elsősorban olyan fajok fordulnak elő, melyek a nyílt vizeket részesítik előnyben. Az eredmények azért ijesztőek, mert az Északi-sarkvidék a bolygó leggyorsabban melegedő régiója, amelynek hőmérséklete a legkonzervatívabb becslések szerint is négy Celsius-fokkal emelkedhet 2100-ra. Ha az egyfokos emelkedés ilyen óriási ökológiai változásokat hozott, a sarkvidéki hőmérséklet további emelkedése felboríthatja az érzékeny ökoszisztémát.
Kanadai tudósok most megjelent tanulmányukban arra figyelmeztetnek, hogy a gleccserek olvadása növeli annak kockázatát, hogy a vírusok olyan lényeket fertőznek meg, amelyek korábban nem találkoztak velük. Az Ottawai Egyetem csapata Audrée Lemieux vezetésével talaj- és üledékmintákat gyűjtött a tóból, a mintákban vírusokat és potenciális gazdáikat, köztük állatokat, növényeket és gombákat találtak. Ezután egy másik kutatócsoport által nemrégiben kifejlesztett algoritmussal a továbbterjedés kockázatát elemezték. Arra jutottak, hogy a vírussal fertőződés esélye az olvadékvizet hozó folyók torkolatának környékén a legnagyobb. Audrée Lemieux szerint – idézte a Newscientist.com – jelenleg még elenyésző annak az esélye, hogy az Északi-sarkvidékről fertőző betegségek indulnak hódító útjukra, mivel a régióban kevés a közvetítő lény, például a szúnyog, amelyek vírusokat adhatnak át más fajoknak. A kutatók azonban megjegyzik, hogy az éghajlatváltozás nemcsak a gleccsereket olvasztja meg, hanem várhatóan több közvetítő faj is elmozdul a pólusok felé, ami drámai hatással lehet a sarkvidéken. Más kutatók megkérdőjelezik, hogy valóban kell-e tartani az északi-sarki vírusoktól. – A tóban talált vírusok genetikai állománya töredezett DNS vagy RNS volt, amelyek már nem jelentenek kockázatot – mondta Alex Greenwood, a német Leibniz Intézet munkatársa.
