Hetven évvel ezelőtt, a kommunista egyházüldözés csúcspontján Rákosi Mátyás parancsára felrobbantották a Regnum Marianum templomot. Isten házát rombolták porig, azt az épületet, amely éppen a kommunista istentelenség és keresztényüldözés mementójaként hirdette az Élet győzelmét a sötétség felett. Bár a templom helye ma is tátongó seb a főváros szívében, ahol csak egy kereszt emlékeztet minket arra, hogy felszentelt földön járunk, Mária Országának lelkiségét négy évtizednyi üldöztetés sem tudta megtörni.
A Regnum Marianum közösség a tizenkilencedik század végén kezdte meg evangelizációját a fiatalok körében, azzal a szándékkal, hogy megerősítse a szakralitástól távolodó felnövekvő generációban a magyar társadalom ezeréves erkölcsi talapzatát, a kereszténységet. A Prohászka Ottokár tanítványaiból formálódó társaság a természetet hívta segítségül az Istenhez és a hagyományos értékrendhez való visszataláláshoz; azt vallották (és vallják ma is), hogy a kegyelem a természetre épül. A regnumos közösségnek nagy szerepe volt a cserkészmozgalom magyarországi elterjesztésében, és különös figyelmet fordítottak a szegény családok gyermekeinek felkarolására, a munkásnegyedekben egyre terjedő marxista ateizmus ellensúlyozására.