A Damjanich utcai központtal működő kongregáció rengeteg fiatalt vonzott, pezsgő szellemi élet bontakozott ki körülöttük: 1902-ben útjára indították saját folyóiratukat is, Zászlónk címmel. Az első lapszámban Prohászka Ottokár köszöntötte az olvasókat és a közösséget, lelkesítő szavai a fiatalokhoz szóltak:
Magyar ifjúság! Egy szavam van hozzád: Neked élned, virágoznod, boldogulnod kell; elsorvadnod, elpusztulnod nem szabad. – Igen, élned kell!
Hamarosan beigazolódott, hogy a szélsőséges kommunista ideológia terjedésétől való félelem nem volt alaptalan: a 133 napig hatalmat bitorló bolsevikok azonnal támadást indítottak az egyházak ellen. A kommün bukása után fogant meg az ötlet, hogy az időközben önálló plébániává emelt Regnum Marianum kápolna mellett egy igazi templom is szolgálja a közösséget, amelynek felépítése hálaadás is lesz egyben a vörös veszedelemtől való megszabadulásért. A fogadalmi templom felépítését adományokból finanszírozták, a gyűjtést az új egyházközség első plébánosa, Shvoy Lajos kezdte el. 1926-ban indultak meg az építési munkálatok és 1931-ben szentelték fel a templomot. Kupolája tetejét – Mária Országának szimbólumaként – a Szent Korona másolata díszítette. A Dr. Kotsis Iván tervei alapján felépült bazilika pénz hiányában soha nem készült el teljesen, de húsz évig a katolikus hit bástyájaként szolgálta a regnumos fiatalokat és a híveket.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!