Miért vesztettek a magyar seregek Mohácsnál?

1526. augusztus 29-e, a mohácsi csatavesztés napja a magyar történelem egyik legfontosabb igazodási pontjának számít, ami mélyen beleivódott a kollektív nemzettudatba. Mohácsot egyaránt szokás a középkori Magyar Királyság végének és a másfél évszázadig tartó török hódoltság kezdő taktusának tekinteni. A történelmi emlékezetben Mohács a gyászos, szégyenteljes kudarc szinonimájaként élt tovább, amelyért a Jagelló-kort, a széthúzást, a korabeli államvezetést és a csatára felsorakozott sereg vezéreinek alkalmatlanságát tette meg az utókor felelősnek. Ez a sommás ítélet azonban igaztalan, és nem felel meg a történelmi tényeknek sem. A mohácsi csata közeledő 500. évfordulója alkalmából elindított átfogó multidiszciplináris kutatási projekt ezért nemcsak a csatatér minden korábbinál részletesebb feltárását célozza meg, hanem Mohács fél évezrede esedékes történelmi „helyretételét" is, elégtételt szolgáltatva ezzel az elesett hősök, köztük Tomori Pál kalocsai érsek, fővezér emlékének – olvasható az Origó cikkében.

Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár kezdte el a délvidéki végvári rendszer kiépítését
Fotó: Wikimedia Commons

Pedig ha a Magyar Királyság területi egységét fenyegető török hódítás kezdő időpontját ahhoz a dátumhoz kötjük, amikor első alkalommal törtek be és foglaltak el az oszmán seregek a magyar király koronája alá tartozó területeket, akkor csaknem másfél évszázaddal korábbra kell tennünk az oszmán invázió kezdeteit. Miután 1389-ben a rigómezei csatában I. Murád szultán legyőzte Lázár szerb király keresztény hadait, és a csatavesztés nyomán megsemmisült a középkori Szerb Királyság,

az oszmán hódítás már közvetlenül a Magyar Királyság határait fenyegette.

Luxemburgi Zsigmond magyar király (később német-római császár) felismerve az oszmán hatalom jelentette fenyegetést, preventív hadjáratokkal próbálta meg visszanyomni a magyar határtól a török hódítókat.

Hunyadi János, a legendás törökverő hadvezér 17. századi portréja
Fotó: Wikimedia Commons

1442-ben hatalmas török sereg zúdult rá Erdélyre, amit a korabeli Európa legkiválóbb hadvezére, Hunyadi János vert vissza. Az állandósult török fenyegetés felszámolására I. (Jagelló) Ulászló király és Hunyadi nagy, megelőző balkáni hadjáratot indított, de az 1444. november 10-én lezajlott várnai csatában II. Murád szultán megsemmisítő vereséget mért a keresztény seregre, maga a király is hősi halált halt az ütközetben.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: II. Lajos holttestének megtalálása Székely Bertalan híres festményén. Forrás: Wikimedia Commons