Széles körű munkásságának másik nagy alkotása az 1710-ben Lőcsén megjelentetett Dictionarium Latino-Hungaricum et Hungarico-Latinum című latin–magyar szótára, amelyen tizenöt éven át dolgozott, s amelynek latin–magyar fele teljes egészében Pápai Páriz Ferenc alkotása, azonban a magyar–latin rész Szenczi Molnár Albert szótárának megújított kiadása. A kiadvány jelentőségét mutatja, hogy a kor gyakorlatától eltérő módon román nyelvre is lefordították. Későbbi kiadásaihoz értékes mellékleteket csatolt a tudományos és szokatlan kifejezések magyarázatával. Pápai Páriz tudomány iránti elkötelezettségét és alázatát mutatja, hogy noha élete végére megvakult, a szótár megírásával mégsem hagyott fel: feleségének diktálta annak szövegét.
Művének fontos érdeme, hogy nagy hatással volt a magyar irodalmi nyelv alakulására, e területen szerzett érdemeit a későbbi századok is elismerték. Ferenczi Zsigmond Jakab Magyar irodalom és tudományosság története című 1854-es könyvében így emlékezett meg róla:
„A XVII. század végén Párizpápai volt a legjelesebb philologus. Nehezen fog találkozni hónukban tudós, ki érdemeit kellőleg ne méltányolná.”
Pápai Páriz Ferencet tekintjük az első magyar címertan, az Ars heraldica (1694) szerzőjének; továbbá az ő nevéhez kötődik az első, nyomtatásban megjelent protestáns egyháztörténet, a Rudus redivivum (1684) megírása is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!