Nagy esemény manapság, ha alkalmanként megnyitják a civil lakosság előtt az aradi vár kapuját. Délkelet-Európa legrégebbi, még épségben megmaradt Wauban–Tenaille típusú erődítménye ugyanis még mindig valódi katonai objektum, csak most a román katonaság „vigyázza”. Hatalmas idézőjelet képzeljenek a kedves olvasók maguk elé, amolyan ordítót.
Az aradi vár ugyanis helyenként rettenetes állapotban dacol az idővel. Amikor 1899. októberében, épp ötven évvel a tizenhárom aradi vértanú kivégzése után feladták ezt a képeslapot, a hatalmas erődben még a 33. Császári és Királyi Gyalogezred három zászlóalja állomásozott. A fotográfust is beengedték, a falak nem mutatták a romlást. Napjainkban, amikor a Batalionul 191 Infanterie „Colonel Radu Golescu” (Aradi 191. Gépesített Lövészzászlóalj) lakja, egy ostromlott épületkomplexumot mutat, pedig elvileg nincs hadiállapot.
Képeslapunk központi eleme, a ferencesek Szent Józsefről elnevezett vártemploma, ami A besorolású országos jelentőségű műemléknek számít romániai szinten, a késői barokk egyik ritka szakrális építménye a térségből. Ma romos, a vakolata hiányzik, tetőzete omladozik, lepi a gaz. Ki tudja, mit tárolnak benne. Pedig, mint Puskel Péter, Arad jeles helytörténésze írja, ugyanazok a kőművesek és ácsok építették, mint a máriaradnai kegytemplomot, már csak ezért is megérdemelné a tiszteletet. Más lapra tartozik, hogy a római katolikus templomot 1928-ban ortodoxszá szentelték.
Történelmünk megcsúfolása lett az aradi vár, az állandósult műemlékvédelmi teszetoszaság, intézményi egymásra mutogatás romániai szimbóluma, ami méretéből adódóan még az űrből is látszik. Hűen mutatja, hogy a kormányválságokban Guinness-rekorder balkáni „bezzegország” 2021-re se tudott megbirkózni azzal a feladattal, hogy Erdély műemlék épületeit maradéktalanul rendbe tegye. Hát még egy erődöt. Persze az aradi vár téglái se Romániáról beszélnek, hanem a magyar és az osztrák–magyar hadtörténetről. A törökellenes harcokról, honvédekről, az aradi tizenháromról, de Haynauról, és Ferenc Józsefről is, no meg arról, hogy Zala György Szabadság szobrának darabjait annak idején ide, a várárokba hajította be pusztulni az új román államhatalom. Ezek pedig fájó tények. Száz éve igazán figyelmeztethette volna valaki Bukarestet erre arra a sohasem múló teherre, hogy az albérletnek is lesznek költségei.
Ám, ha valamikor mégis elhagyja a katonaság a 90 (!) hektáros területet, és elkezdődik a román szemszögből történő „restaurálás”, akkor a helyi magyarságnak igen szemfülesnek kell lennie. És ez általános érvényű megállapítás Erdély egészére nézve is. Hiszen a magyarellenességgel kéz a kézben járó történelemhamisítás, Klaus Iohannis államelnök regnálása alatt immár Románia új foglalkozásává „nemesedett”.
Borítókép: 1899-ben, épp 50 évvel az aradi tizenhármak kivégzése után kerekedett fel a nagyvilágba ez a régi magyar képeslap (Balázs D. Attila gyűjteményéből)
