Charles Darwin evolúciós elmélete és a valóság

A hímek és a nőstények ivarsejtjeinek méretbeli különbsége döntően meghatározza a nemi szerepeket – ezt az elméletet az evolúcióbiológiában Charles Darwin és Angus Bateman nevéhez kötik. Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) és a Debreceni Egyetem (DE) munkatársai a Scientific Reportsban arról írtak, hogy ez az elmélet csak részben támasztható alá.

1171270302 Fotó: Giedrius Stakauskas / EyeEm

Az evolúcióelmélet atyja, Charles Darwin másfél évszázaddal ezelőtt felfedezte, hogy a nemek közötti, illetve a nemeken belüli versengés a természetes szelekció egyik fontos formája. E szexuális szelekciónak nevezett folyamatban az azonos nemű állatok azért versengenek egymással, hogy a legjobb vagy a legtöbb párhoz jussanak a másik nemből. A különnemű párok közötti versengés pedig leginkább arról szól, hogy melyik fél mennyi energiát fektessen az utódok felnevelésébe. A nemen belüli szexuális szelekció kiváló példája a túzokkakasok látványos tavaszi dürgése vagy a mostanság zajló szarvasbőgés, amikor a szarvasbikák elszánt párbajokat vívnak annak eldöntésére, hogy a következő nemzedék melyik bika génjeit hordozza. 

A hím pávák tánca hasonló célt szolgál, de ebben az esetben nem az agresszívebb példány lesz a győztes, hanem az, amelyiknek díszesebb a tollazata, mivel a nőstények a díszesebb hímet választják. A szexuális szelekció célja mindig a legjobb minőségű és legtöbb utód létrehozása – a lehető legkisebb energiabefektetéssel. A szülők igyekeznek megúszni utódaik gondozását, ami sokszor ahhoz vezet, hogy jellemzően a hím (de egyes fajokban a nőstény) egyáltalán nem gondozza az utódokat.

Angus Bateman angol genetikus Darwin elméletére támaszkodva a múlt század közepén alkotta meg a később kettejükről elnevezett elvet.

Eszerint az ivarsejtek méretkülönbsége – a hímivarsejtek sokkal kisebbek, mint a petesejt – alapvetően meghatározza a hímekre és a nőstényekre ható szexuális szelekciót.

Mivel a nőstények sok energiát fektetnek a nagy petesejtek létrehozásába, sokkal fontosabb számukra, hogy az utód sikeres legyen, míg a hímek inkább a jobb nőstényekért küzdenek, de az utód gondozásába kevés energiát fektetnek. Ha az elmélet igaz, abból az következik, hogy minél jobban különböznek egymástól méretben a hím- és a női ivarsejtek, annál nagyobb lesz a különbség a nemek között. A magyar kutatók arra kerestek választ, hogy ez a rendkívül elegáns és logikus elmélet, amely egyetlen evolúcióbiológiai tankönyvből sem hiányozhat már évtizedek óta, vajon alátámasztható-e az állatfajokkal kapcsolatos valós adatokkal. – A legkülönfélébb rendszertani csoportokba tartozó 64 állatfajtól – rovarok, halak, madarak, emlősök – származó adatokat elemeztünk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az elmélet a valós adatokkal csak részben támasztható alá – tájékoztatott Székely Tamás, a brit Bath Egyetem professzora, aki a kutatást irányította. 

Egyedül a szülői gondoskodás mértéke és a szexuális szelekció erőssége között találtunk kapcsolatot, tehát minél inkább jellemző egy fajra, hogy a nőstények gondozzák az utódokat, annál erősebb a hímek között a versengés a nőstényekért és fordítva

– olvasható az ELKH közleményében Mokos Judit doktorandusz gondolata. A hazai szakemberek nem találtak összefüggést a szexuális szelekció erőssége és a nemek testi különbözősége, vagyis a szexuális dimorfizmus között sem. Pedig a biológusok jelentős része azt is tényként kezeli, hogy minél jobban különbözik egymástól egy faj hímje és nősténye, annál erősebben versengenek a hímek egymással.

A következő lépésben a kutatók megpróbálják a Darwin–Bateman-elméletet emberi társadalmakban tesztelni és felderíteni, hogy a modern családokban a férfiak és a nők szerepét befolyásolják-e az evolúciós folyamatok, vagy pedig kulturálisan szabályozott jelenségről van-e szó.

– Alapvetően az érdekel bennünket, hogy változott-e a férfiaknak és a nőknek a családon belül betöltött szerepe. Úgy tűnik, hogy a modern társadalmakban a feladatok kiegyenlítődnek, hiszen mindkét fél dolgozik, együtt nevelik a gyerekeket. A korábbi nemi egyenlőtlenség eltűnőben van

– mondta el Székely Tamás, aki a Debreceni Egyetemen irányít egy Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Élvonal programja által támogatott kutatócsoportot a nemi szerepek felderítésére.

Borítókép: Getty Images